S még mindig nem felejtkeztem el az ígért beszámolóról,sőt, most törlesztem az ígéretem. Tudatosan halasztottam el a beszámolást, vártam jobb alkalomra, illetve "korrigálásra". Nem érted? No majd jobban megmagyarázom. 2-szer volt ma már a fo-nál, mióta nem írtam. Első alkalommal több volt a keserű élményem, s ezért nem volt kedvem írni - nem szeretem a csalódott hangú írásokat. Ma viszont: boldog vagyok kimondhatatlanul, hisz' minden várakozást fölülmúlt a mai kezelésem illetve közjátékai. Tetszem neki! (...) Nem is tudom, hogy írjam le a történteket. Ha leírom azokat a szavakat, amelyeket váltottunk egymással, ez még nem mond el mindent, azt viszont nem tudom leírni, hogy milyen kedvesen, elragadóan beszélt, s milyen volt édes és utólérhetetlen mosolya, nem tudom leírni azt a bársonyos hangulatot, amely teret adott (...) Csak annyit tudok mondani, minden túlzás nélkül (?), hogy "csodás volt". S aminek különösen örülök, úgy érzem, ogy én is helyesen viselkedtem, magam is csodálkozom, milyen könnyedén és okosan beszélgettem, úgy gondolom, megtaláltam azt a hangot, ami megfelel az ízlésének. Szép is, csinos is voltam, a frizurám is remek volt (Szegeden készült). Szóval minden ok meglehetett arra, hogy tetsszem neki, vagy hogy legalább "helyes kislánynak" tartson. (az idézőjel nem véletlen ezt gyakran mondogatták rám.) De az biztos, hogy nekem így még soha sem tetszett: bájos volt és kedves,s aranyos, és kint, a váróteremben úgy dicsérték, hogy annyi bók egy "földreszállt angyal" számára is túl sok lenne.
Node rátérek a konkretizálásra. Kezdődjék a krónika.
(mégse másolom be,... nem is fejeztem be eredetleg se, magam se, annyira mikroleírással rögzítettem mindent...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése