2008. augusztus 22., péntek

1961...

1961. január 2. Hétfő 13 óra

Ma délelőtt programszerűen elmentem a fogászatra, de hiába, mert nem "ő" rendelt. S az a rettenetes sejtésem, hogy bevonult. Még pár hete beszélt erről egész lehangolódva, és a legutóbbi kezelésem alkalmával gyanúsan túl-rövid volt a haja. Viszont egész jókedvű volt, és egyáltalán nem tett említést az állítólagos bevonulásáról.ó, sőt, megvizsgálta minden fogam, és mondta, hogy legközelebb melyiket tömi be (s az a "legközelebb", amire gondolt, ma van.) Szóval, nem tudom, mire gondoljak. Egészen elkeserít ez a dolog, jobban, mint mikor megtudtam, hogy B-ékkel volt moziban. Csak ne lett volna olyan kedves és túlságosan közvetlen (hozzám) legutóbb. U.i. így marad meg emlékezetemben, s ennélfogva bizonyára tartósabban. - De én nem akarok belenyugodni abba, hogy ez is, mint sok, eddigi szerelmem emlék és olyan színtelen semmiség legyen. Bár ha visszatekintek eddigi "ideáljaimra", azok még sokkal ködszerűbbek, mint ő és ez az élmény. M.K.-t (a teniszező szigorló orvost) nem is ismertem személyesen, egy-egy pillantása volt az egyedüli "érzelmeket" tápláló élményem. G.I.-hez is (a konzista fiúhoz) hasonlóan gyér szálak fűztek. X.- ezt jobb is, ha hagyjuk, hiszen életem legnagyobb esztelensége, sőt butasága ez a "szerelem" volt. (H.I.-nek vége, s azt hiszem, ezt egy kicsit Neki köszönhetem, hisz' Ő szorította ki eddigi helyéről.) De Ő egész más , mint az eddigiek - s Ő felkért táncolni, kedves és közvetlen volt hozzám, és mindenesetre jóval többet és mást beszélt (a rendelőben), mint amennyit és amit egy fogorvosnak kell mondani a páciensének. Szóval az alap itt konkrétabb, de természetesen ez sem az igazi. Eddig még reméltem, hogy kialakulhat közöttünk az a várva várt nagy szenvedély, amit szerelemnek nevezünk, de úgy látszik, ennek is vége kell, hogy legyen... S talán jobb is így.

Nincsenek megjegyzések: