"termelési gyakorlaton".. másról

1960. október 16. Vasárnap d.u. 1/2 1

Péntek óta termelési gyakorlaton vesz részt az egész iskola (csak tudnám, hogy egy gimnáziumnak miért volt szüksége "termelési gyakorlatra" - ) - osztályonként más és más T.SZ.-ben (ja persze, nem a gimnáziumnak , hanem a T.Sz. -termelő szövetkezetet- eknek volt szüksége rá(nk)! (Mi Rákos (tanya) környékén kukoricát törtünk.) Bizony, eléggé nehezemre esik a fizikai munka, de akarom és csinálom is, nomeg sokan segítenek. Munkám ill. ügyetlenségem emlékét már 3 helyen őrzöm. Az ujjamon van két sérülés, az arcomon egy karcolás. Node én nem panaszkodni akarok, hisz' nem is olyan rossz dolog ez a - kicsit kiránduláshoz hasonló - közös fizikai munka. Sőt! Hasznos is. S nem csak annyiban, hogy belekóstolva a fárasztó földmunkába, ezentúl jobban megbecsüljük azt. Hanem azért is, mert ilyenkor közelebb kerülünk egymáshoz -akik együtt dolgozunk -, megtudjuk, hogy vélekednek felőlünk, s jobban megismerjük egymást.

Az első munkanapot kissé kesernyés szájízzel fejeztem be, s ennek oka legfőkképp Buci volt. Nem akarom hosszan fejtegetni a dolgot. Látszólag jelentéktelen dolog, de nekem mégis fáj. Hisz olyan dologgal gyanúsított, ami nem igaz - és különben is képtelenség. (megmutatkozik rajta eredeti "kitalálójának" és elterjesztőjének enyhén szólva "hülye" volta. - (T.P.) - No és még egy mondat vésődött agyamba a jelzett napon elhangzottakból: "Juli! Nem hiszem el, hogy neked még nem akart udvarolni egyí fiú sem!"

A tegnapi munkához már jobb, sőt egész kellemes hangulat fűződik. D. tanárúr nem jött ki velünk, így N. volt az egyedüli felügyelő tanárunk. S meg kell állapítanom, hogy nagyon rendesen viselkedett. Sokat dolgozott ő is, vagyis segített. (Nekem 3-szor is.) Szóval, lehet, hogy valamikor már egész jó véleménnyel leszek róla. Nem is értem, hogy is állok vele. Szimpatikus s ugyanakkor unszimpatikus (antipatikus!) a szememben, rokonszenves és ellenszenves, szerény és szerénytelen, s még sorolhatnám az ellentétes vonásokat. (Úgy látszik, ekkoriban még nem tartottam természetesnek, hogy az embernek, de legalábbis némely embernek - így maganak is! - lehetnek ellentmondásos sajátosságai - és az mégcsak nem is feltétlenül baj!) Csak azt nem értem, hogy miért álmodtam ma éjjel róla, mégpedig olyan álmot, amely azt hitethetén el velem, ha nem tudnám az ellenkezőjét, - hogy tetszik nekem, vagy talán szerelmes vagyok bele. - (És Freud? - pedig már olvastam a könyvét az Álomról, a "vágyteljesülés" -ítés, furfangos módjairól, a tudatalatti előbukkanásairól - meg íme egy ellentmondás, ami bennem is lehetett...) - Egyébként álmom tartalmában felismertem a másik élményanyag, a Mozart c. film egyes mozzanatait is. - Az említett film nagyon megható volt, s én azt az eszmei-, és főként érzelmi mondanivalót olvastam ki belőle, hogy "A legszebb dolog a szerelem". S az eszményi, örökké tartó szerelem minden akadályt legyőzve diadalmaskodik. (Amor omnia vincit) Gyönyörű film volt. Úgy érzem, minden eljövendő szerelmemben egy kicsit éreztetni fogja hatását. (Mozart: Oscar Werner)