Ma nem mentünk suliba november 7 tiszteletére. De nem nyertem ezzel a szabad nappal valami sokat, mert a d.e. nagyon hamar eltelt, s éppúgy kell most d. u. is tanulni, mintha nem lenne szünet, mert tegnap az egész d.u.-om eltelt. Hogy is volt?
D.e rövidített órák voltak. Fehér pullóverben, sötétkék szoknyában voltam, mert a 12-kor megtartott ünnepélyen a zenekar is szerepelt. Bizony nem sikerült valami jól a fellépésünk. Különösen az nem, amiben az énekkar is benne volt. 2 órára értem haza. 3-kor már mentem át Bucihoz a hegedűvel, s abban a ruhában, amiben este fogok szerepelni. Buci éppen a naplóját írta vagy olvasta. Gyorsan felöltözött, és már mentünk is iskolába, önképzőkörre. Vetítettek a reneszánsz korról. L. P. ült előttem. S újra tapasztaltam, hogy mennyire nyugtalan, izgága természetű, pedig nagyon értékes fiú meglátásom szerint, de másnak is ez a véleménye. (Híres, agykutató orvosprofesszor Londonban ma.) 1/2 6-tól zenekari próba, majd 7-től az énekkarral együtt próbáltunk. Most sokkal jobban is ment, mint az iskolai ünnepélyen délelőtt. 8-kor csoportosan átmentünk a kultúrházba, s míg ránk került a sor, egy klub-teremben letelepedtünk. Én többnyire D. Katinkával voltam. Igazán nagy sikert arattunk (nem úgy, mint délelőtt), meg is újráztak bennünket. 1/2 11-re értünk haza. Anyu is ott volt. Azt elfelejtettem megírni, hogy délelőtt 2 pályázatot hirdettek ki. Majd ha a pályázati feltételeket elolvasom, többet írok róla. Persze szeretnék részt venni, a jutalmak értékesek (2 hét üdülés a Szovjetúnióban, itthon, fényképezőgép, könyvek, érem)
Na most már abba kell hagynom az írást, mert 3-ra a hegedűtanárhoz kell mennem zenekari próbára, s pár perc múlva 1/2 3.
Még csak annyit, megkaptam az ázsiait. 27-től 1-ig voltam benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése