2008. április 26., szombat

1957. október 18. folyt.

A szünidő hátralevő pár napját teniszezéssel, hegedüléssel, "fogfájással" töltöttem el. Persze mást is csináltam. Így írtam 4 zenedarabot, amelyek -nem csak az én megítélésem szerint - elég jók. Jártam fürdőbe is. Talán összesen 5-ször voltam. Az utolsó 3 napon (zenekari) próbát tartottunk az évnyitóra. Türelmetlenül vártam ezt a napot. Szerencsére mégis (Anyu közbenjárására) a"b"-be, tehát D. tanár úr osztályába kerültem. (Lehet, hogy mégse kellett volna "beavatkozni" a sorsba? Mindig utólag látjuk... D. tanárúr nagyszerű pedagógus volt! És nagyszerű ember. Nagyszerű matematika tanár! Aki egy ilyen száraz tárgy szépségére is képes volt rávezetni bennünket! Csakhogy én magyar szakos lettem - az "á"-ban pedig egy ugyancsak nagyon jó magyar tanár volt az osztályfőnök, akinek magyar szakkörére jártam ugyan... Viszont igaz, ami igaz még a gimi zenekart is a mi osztályfőnökünk (az én - anyám által- nekem is kiharcolt osztályfőnököm vezette - mivel hogy Békéstarhoson járt középiskolába , ami egy zenei Mekka volt akkoriban. Én a zenekarába már általános iskolás koromban is jártam - mint a naplószövegből is kitűnik. Természetes, hogy én (is, főleg) szerettem volna hozzá kerülni. Végül is nem bántam meg. De mai fejemmel nem avatkoznék be... A sors jobban tudja...(?) Bár ez is lehet veszélyes felfogás, veszélyes helyzetekben egyáltalán nem szabad(na) megadni magunkat a "sorsnak", pláne, ha emberek vannak a hátterében... De ez a gondolat itt most messzire vezetne.

A lényeg: anyám mindig mindent elintézett, amit jobbnak vélt/ünk. És ő nem is adta meg magát (magunkat) a "sorsnak". Még a koncentrációs táborban sem. És még nagyon sokáig....)


(Azóta) már 16 db 5-ösöm van, s más jegyem nincs is, csak 5-ös. Az osztályban én vagyok az egyedüli ilyen. Csak végig megtartsam, mert muszály (sic! és hullámos vonallal aláhúzva), minden szempontból muszály (megint!) kitűnőnek lennem végig. De remélem, hogy sikerülni is fog.( Valóban "sikerült" is. De vajon miért volt ez ennyire fontos?!? mi lehetett az a "minden szempont"? bejutás az egyetemre... megfelelés (?)... ma már ezt is másképp gondolom..., de nem biztos, hogy most van igazam, és nem is lehet mai fejjel az akkori időkben gondolkodni igazán...)

Belekapcsolódtam a Országos Matematikai Feladat megoldó versenybe. (Ez biztos osztályfőnököm erős behatására is történhetett, bár amúgy is szerettem a matematikát - is. Már általánosban is csináltam pluszfeladatokat..., mint irtam is.) Szeretnék itt is szép eredményt elérni. Az eddigi gyakorlatokat még mind megoldottam. A versenyzők neveit meg lehet találni a minden hónapban megjelenő "Matematikai Lapokban", s nevük mellett pontjaik számát. A mi iskolánkból - a többihez viszonyítva - igen sok tanuló versenyzik. Azt hiszem, hogy ez Domokos tanár úrnak is köszönhető) (Hát persze...) Külön versenyeznek az elsősök, másodikosok, harmadikosok, negyedikesek, de a példás I.-II.-nek és III. IV.-nek egyformák. Az iskolából IV.-ből Pásztor Erzsi,

Medgyesi Laci, Leipnikker Peti (aláhúzva) és Tóth Zsuzsa, III.-ból S. Nagy Erzsi, II.-ból Müller Miksa (aláhúzva ő is), I-ből B. Tamás és én, s lehet, hogy még Somlai és Rácz Edit is. Ez a Müller Miksa zsidó fiú (egyébként L. Peti is). Vásárhelyről költöztek ide az idén. Csak látásból ismerem, a templomban és az iskolában szoktam néha látni...

Eszembe jutott, megnézem itt a google-ba, mi történhetett vele, gimi óta, mert azóta se tudok róla semmit... Egy 1958-as "tablón" találtam meg a fényképét! Elég nehezen jöttem rá, hogy a KÖMAL vagyis hogy épp a középiskolai matematikai lapok egykori legjobb megoldóinak a tablóján látom viszont, mint gimnazistát. (Semmi mást nem találtam róla.... De azért ennek is örülök, ez így korabeli illusztráció mai módon, íme a múlt transzponálása a jelenbe : (mint a blogom)

Egy hete Szegedre mentünk át tanulmányi kirándulásra. Remek volt. Színházban is voltunk. Szinte meglepődtem attól, hogy milyen szép a színház. Bár láttam egy pár éve, de akkor nem tűnt fel annyira a szépsége.

Egy hét múlva megkezdődik az iskolában a tánctanfolyam, melyre én is jelentkeztem (pár napos tépelődés után). Majd szombaton 5-től 7-ig, és vasárnap 3-tól 5-ig lesznek a táncórák tartva 6 héten át. Kb. a szünet kezdete előtt pár nappal fog befejeződni.

Magdi néni és Laci bácsi kb. 2 hete itt voltak nálunk, s akkor Magdi néni Anyut és engem meghívott hozzájuk addig amíg a téli szünet tart. Dóra, az ura, és a kis Andris is ott lesznek. nagyon kíváncsi vagyok már a legifjabb unokaöcsémre. (hm... jelenleg Afrikában diplomata, de már nem is ő a legifjabb unokaöcséim közül)

7 megjegyzés:

Anikó írta...

az KÖMAL, az L a Lapok a végén
bocs :-)
a.

ps: nem igazodok ám ki itt ám

aliz írta...

üdv!
igazad van félreírtam... kösz

sajnálom, hogy nem lehet kiigazodni, a blog legelején a magyarázat: másolom ide ezekre a sárga lapokra a gyerekkori naplóm (1957-től), és közben zöddel bile"kotyogok" - ma, amikor másolom....

gyere át a "rendes" blogomba (van egy pár, de ez a legáttekinthetőbb, minden nap írok bele kb. 1 éve:

http://lineas.freeblog.hu

(Itt nem lehet eltévedni! Lineáris. :)

aliz írta...

http://lineas.freeblog.hu/archives/2008/04/26/_az_ifjusagom/

ez a bejegyzés konkrét magyarázat is, itt a KÖMAL-t is jól írtam :)

"2008. ápr. 26.
"... az ifjúságom"
Van egy blogom (egy? több is, de most a legújabbról beszélek, ami egyben a legrégebbi is, gyerekkori naplóm "másolata", afféle retrospektív "kiállítás", az "akkor" - a "most"tal szembesítve, mai reflexiókkal teletűzdelve.

Ma épp 1957. október 17-nél tartok. Friss kis gimnazistaként, aki lelkesen számol be az új iskoláról, tervekről, tapasztalatokról, többek közt arról is, hogy bekapcsolódott az országos matematikai feladatmegoldó versenybe, felsorolja ki mindenki vesz még részt ebben, a felsőbb osztályokból, megemliti a neveiket is, és különösképp egy másodikos fíúét, aki felkelthette az érdeklődését... Mi is történhetett vele azóta, jut eszébe, eszembe most, fél évszázaddal később, nosza, itt az internet, azon a google, beütöm a nevét, rögtön elő is jön egy tabló, méghozzá (ez is) 1957/58-ból: Kö-Mal arcképcsarnok, s ott az első sorban ő. Úgy ahogy ismertem, úgy ahogy kinézett, amikor épp írtam róla, 1957. október 17-én. Először nem is értem, mi ez a tabló, aztán jövök rá, hogy a rövidités épp a naplóban is említett Középiskolai Matematikai versenyre utalhat. S épp a matematikai feladatmegoldó versennyel kapcsolatban, a legjobbak a képen... Nézem tovább a google-ot, de semmi egyéb információt nem találok róla, a későbbi évekre. Csak ez a kép... Ez a régi, de a naplóbejegyzéssel egyidejű, félszázados kép. Arra gondolok, hogy ha találkoznánk meg se ismerném, meg se ismerne... Az én kislánykori mosolygós képem is ott a blogomon (az "akkor") és fölötte a mostani megtört vonású, szomorú ("most") - ki is gondolná, hogy ugyanaz az az "én", de hát nem is, hiszen a régi gondolatok, érzések is beazonosíthatatlanok a maiakkal...

Ezekre gondolok később szekrénypakolás közben. És egyszerre csak beugrik ez: "halott immár az ifjúságom". Csak azután rémlik fel, hogy ez Apollinaire gyönyörű létösszegző vers(beszéd)éből talált el. Milyen frappánsan, végérvényesen! ("Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap /S) mint a tavasz halott immár az ifjuságom"

Csak próbálom feltámasztani, felidézgetéssel, megidézgetéssel, emlékezéssel,

mert mégiscsak az enyém (volt.)

-------------------------------------------------

("Nevessetek hát rajtam emberek
Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt
Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek
S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek
Ó irgalmazzatok nekem")

Anikó írta...

Elképesztő!
Én levettem a lényeget, de azt hittem, az anyukád naplójából (!) másolsz be és egészíted ki, mert Téged fiatalnak hittelek az írásod alapján. És az is vagy...

Fűszeres közben reklámozott magánál! :-)

Hogyan keveredtél hozzám? Örülök neki...!

aliz írta...

én is...
"nagylevin"nél (várigyurinál) találkoztunk!
ott is aliz2 vagyok, de néha aviva is...

"(...)
#1 - aliz2.:
2008. 03. 11. 10:06
nahát, de jó! (pár napja épp a belinkelt cikk 3. fotóján mutatva lányomnak,jegyezte meg: "...de mintha lány lenne a másik kipás imádkozó!"
Nagyon helyes ez az "egalitarius" kezdeményezés , éljen az egyenjoguság e téren is! (engem az a bizonyos mondat mindig zavart egy imában,(reggeli áldásban?) amikor a férfiak hálát adnak többek között azért , hogy nem nőknek lettek teremtve)
És így legalább a minján is könnyebben össze tud(na) jönni...
(de az asszonyok ugye hordhatnak -hagyományos kendőt is imádkozás közben a fejükön? én ugyan mindig elfelejtem feltenni... :( de látom is a szöveg végén, mindegy miben, csak imádkozni... (?!)

#2 - aliz2.:
2008. 03. 11. 11:35
...épp most olvasom valahol, hogy a maszorti megoldotta annak a zavaró áldásmondatnak az ujraértelmezését (is?):
illetve "eredeti intenciójának megfelelően pozitív formába hozta a "selo ászáni nochri/goj" áldást, mely ott eredetileg "se ászáni jiszraél". A "selo ászáni áved" helyett "se ászáni ben-chorin/bát chorin"-t (magyarul kb. "aki szabad emberek közül valónak teremtett") mondanak, "selo ászáni isá" helyett pedig "se ászáni becálmó"-t ("aki képmására teremtett").(charli)
(nekem viszont jobban kellene tudnom héberül...)

#3 - ani:
2008. 03. 11. 22:03
kedves Aliz!
Ezek mit jelentenek, amit írtál? Én egyáltalán nem tudok(még?) héberül, de úgy sejtem, amiről ez szól, az nagyon érdekel.
Lájlá tov
Anikó

#4 - nagylevin:
2008. 03. 12. 1:31
se lo ászáni goj, hogy nem teremtettél gojnak, ehelyett a meglehetősen ellenszenves mondat helyett, amit nem voltunk hajlandóak imádkozni, az áll, hogy izraelitának teremtettél, azért hálát adhat az ember, hogy az, ami, finn, lett, maláj, magyar, zsidó stb. Azért is hálás vagyok, hogy magyarnak teremtett. "Nékem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott", ahogy Arany mondja.
a lo ászáni áved azt jelenti, hogy nem teremtettél szolgának, ehelyett hangzik el, hogy szabadnak teremtettél. Ahelyett pedig, hogy köszönöm, hogy nem teremtettél nőnek (se lo ászáni isá), az áll, hogy áldott vagy Te, Örökkévaló, Istenünk, a Világ Királya, hogy képmásodra teremtettél. Ez a legszebb szerintem és jól tükrözi azt az univverzalista etikai meggyőződést, hogy minden ember, fajra, nemre, vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül az Ő képmására teremtetett. Ez, persze, nem nagy ügy, a legkevesebb, ami elvárható, hogy így gondoljuk, a kiválasztottság nem jelent felsőbbrendűséget, a zsidók nem jobbak senkinél semmivel, csak van egy sajátos feladatuk, amit, persze, rendre elbuknak, hiszen nem jobbak senkinél semmivel. Benned lel majd áldást a Föld minden népe-szól az Úr Ábrahámhoz. A zsidók tehát, ha kicsit is komolyan veszik a vallásukat, csak univerzalisták lehetnek. A faji gőg ellentétes a zsidóság küldetésével. József, amíg kiválasztottnak hitte magát, alázta a testvéreit. Aztán a mély kútban, ahová esett, rájött, mi a voltaképpeni feladata, választottsága. Amíg egyenlő volt velük, lenézte testvéreit, amikor valóban urkká vált, akkor már tudta azt mondani nekik, hogy: az elveszett testvéretek vagyok. Így lett valóban választottá.

#5 - nagylevin:
2008. 03. 12. 1:32
Minden kedves kommentelőt szeretettel látunk, ha épp Pesten van, Pesten jár, minden szombaton.

#6 - aliz2.:
2008. 03. 12. 8:34
köszönjük a héber órát kedves nagylevin - kedves ani, erre számitottam, hogy majd helyettem, aki tudja ... most itt a tökéletes "tanári" magyarázat...
mennyire jó, hogy minden pozitiv formában van megfogalmazva az áldásban ilyen formán!Ez így nagyon szép - valóban, és igaz! Köszönjük.
(...)

:)

Anikó írta...

Óóó.
Tényleg.
Az vezetett félre, hogy most volt a JP Brunch és most kommentáltál először, így reflexből a vasárnapi új ismerősök között kerestelek. És az életkorod is félrevezetett ;-)
Minden jót!
Egyszer péntek este is találkozunk akkor, előbb-utóbb. Nálam az tervbe van véve...

aliz írta...

JP ugye Judapest... nézelődöm már ott is... kicsit... :)

de jó az, ha a virtuális kilép a való életbe! (J.P. Brunch?):)