1957. október 18. folyt.

A szünidő hátralevő pár napját teniszezéssel, hegedüléssel, "fogfájással" töltöttem el. Persze mást is csináltam. Így írtam 4 zenedarabot, amelyek -nem csak az én megítélésem szerint - elég jók. Jártam fürdőbe is. Talán összesen 5-ször voltam. Az utolsó 3 napon (zenekari) próbát tartottunk az évnyitóra. Türelmetlenül vártam ezt a napot. Szerencsére mégis (Anyu közbenjárására) a"b"-be, tehát D. tanár úr osztályába kerültem. (Lehet, hogy mégse kellett volna "beavatkozni" a sorsba? Mindig utólag látjuk... D. tanárúr nagyszerű pedagógus volt! És nagyszerű ember. Nagyszerű matematika tanár! Aki egy ilyen száraz tárgy szépségére is képes volt rávezetni bennünket! Csakhogy én magyar szakos lettem - az "á"-ban pedig egy ugyancsak nagyon jó magyar tanár volt az osztályfőnök, akinek magyar szakkörére jártam ugyan... Viszont igaz, ami igaz még a gimi zenekart is a mi osztályfőnökünk (az én - anyám által- nekem is kiharcolt osztályfőnököm vezette - mivel hogy Békéstarhoson járt középiskolába , ami egy zenei Mekka volt akkoriban. Én a zenekarába már általános iskolás koromban is jártam - mint a naplószövegből is kitűnik. Természetes, hogy én (is, főleg) szerettem volna hozzá kerülni. Végül is nem bántam meg. De mai fejemmel nem avatkoznék be... A sors jobban tudja...(?) Bár ez is lehet veszélyes felfogás, veszélyes helyzetekben egyáltalán nem szabad(na) megadni magunkat a "sorsnak", pláne, ha emberek vannak a hátterében... De ez a gondolat itt most messzire vezetne.

A lényeg: anyám mindig mindent elintézett, amit jobbnak vélt/ünk. És ő nem is adta meg magát (magunkat) a "sorsnak". Még a koncentrációs táborban sem. És még nagyon sokáig....)

(Azóta) már 16 db 5-ösöm van, s más jegyem nincs is, csak 5-ös. Az osztályban én vagyok az egyedüli ilyen. Csak végig megtartsam, mert muszály (sic! és hullámos vonallal aláhúzva), minden szempontból muszály (megint!) kitűnőnek lennem végig. De remélem, hogy sikerülni is fog.( Valóban "sikerült" is. De vajon miért volt ez ennyire fontos?!? mi lehetett az a "minden szempont"? bejutás az egyetemre... megfelelés (?)... ma már ezt is másképp gondolom..., de nem biztos, hogy most van igazam, és nem is lehet mai fejjel az akkori időkben gondolkodni igazán...)

Belekapcsolódtam a Országos Matematikai Feladat megoldó versenybe. (Ez biztos osztályfőnököm erős behatására is történhetett, bár amúgy is szerettem a matematikát - is. Már általánosban is csináltam pluszfeladatokat..., mint irtam is.) Szeretnék itt is szép eredményt elérni. Az eddigi gyakorlatokat még mind megoldottam. A versenyzők neveit meg lehet találni a minden hónapban megjelenő "Matematikai Lapokban", s nevük mellett pontjaik számát. A mi iskolánkból - a többihez viszonyítva - igen sok tanuló versenyzik. Azt hiszem, hogy ez Domokos tanár úrnak is köszönhető) (Hát persze...) Külön versenyeznek az elsősök, másodikosok, harmadikosok, negyedikesek, de a példás I.-II.-nek és III. IV.-nek egyformák. Az iskolából IV.-ből Pásztor Erzsi,

Medgyesi Laci, Leipnikker Peti (aláhúzva) és Tóth Zsuzsa, III.-ból S. Nagy Erzsi, II.-ból Müller Miksa (aláhúzva ő is), I-ből B. Tamás és én, s lehet, hogy még Somlai és Rácz Edit is. Ez a Müller Miksa zsidó fiú (egyébként L. Peti is). Vásárhelyről költöztek ide az idén. Csak látásból ismerem, a templomban és az iskolában szoktam néha látni...

Eszembe jutott, megnézem itt a google-ba, mi történhetett vele, gimi óta, mert azóta se tudok róla semmit... Egy 1958-as "tablón" találtam meg a fényképét! Elég nehezen jöttem rá, hogy a KÖMAL vagyis hogy épp a középiskolai matematikai lapok egykori legjobb megoldóinak a tablóján látom viszont, mint gimnazistát. (Semmi mást nem találtam róla.... De azért ennek is örülök, ez így korabeli illusztráció mai módon, íme a múlt transzponálása a jelenbe : (mint a blogom)

Egy hete Szegedre mentünk át tanulmányi kirándulásra. Remek volt. Színházban is voltunk. Szinte meglepődtem attól, hogy milyen szép a színház. Bár láttam egy pár éve, de akkor nem tűnt fel annyira a szépsége.

Egy hét múlva megkezdődik az iskolában a tánctanfolyam, melyre én is jelentkeztem (pár napos tépelődés után). Majd szombaton 5-től 7-ig, és vasárnap 3-tól 5-ig lesznek a táncórák tartva 6 héten át. Kb. a szünet kezdete előtt pár nappal fog befejeződni.

Magdi néni és Laci bácsi kb. 2 hete itt voltak nálunk, s akkor Magdi néni Anyut és engem meghívott hozzájuk addig amíg a téli szünet tart. Dóra, az ura, és a kis Andris is ott lesznek. nagyon kíváncsi vagyok már a legifjabb unokaöcsémre. (hm... jelenleg Afrikában diplomata, de már nem is ő a legifjabb unokaöcséim közül)