Teljes kilátástalanságban vagyok anyu betegségét illetően. Nem, nem a betegsége "kilátástalan", hanem - az én szemszögemből nézve - nem tudom, hogy mit csináljak. Nappalra már nincs orvossága, mert elfogyott a hypnoval calcium, s nem engedi, hogy újat írassak, nem bízik mindig Tnéban (a házban lakó doktornő), viszont nem akar bejönni Szegedre, az idegorvoshoz, csak majd ha megerősödik. - de hisz' akkor már nem is lesz rá szükség. Félek, nagyon félek attól, hogy egyetlen megoldás az idegklinika lesz. Ott mindig, aránylag rövid idő alatt meggyógyítják, úgyhogy makkegészségesen tér haza. De mégiscsak jobb lenne ezt kiküszöbölni, mert lehetséges, hogy a gyógymód, amit ott alkalmaznak, árt a szervezetének, viszont az is lehet, hogy ez az állapot sem tesz jót neki, amiben már több mint egy hete van. Ha tudnám, mi volna a legokosabb, amit tenni lehet! Annyira ki vagyok már merülve testileg-lelkileg, hogy lassanként én is beteg leszek. S olyan rossz érzés ez a tehetetlenség anyu betegségével szemben, csak nézem, hogy vergődik, s próbálok de nem tudok rajta segíteni, s végülis én is vergődök.
Nagyon össze-vissza írok, mert épp ilyen nyugtalan vagyok én is, s épp ilyen rendszertelenek a gondolataim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése