1960. június 18. Szombat déli 12 óra
Nem tudom, mi van velem. Ideges vagyok a legmesszemenőbb fokig és türelmetlen és nyugtalan a végtelenségig. Mindenre találok okot, de az nem épp kielégítő. Az igazi, a valódi indíték, úgy látszik, nem kézzel fogható, egy határozatlan valami. Meg kell találnom, és pozitívvá alakítanom, mert ez így nem mehet tovább. Nem és nem!
Nem tudom, mi van velem. Ideges vagyok a legmesszemenőbb fokig és türelmetlen és nyugtalan a végtelenségig. Mindenre találok okot, de az nem épp kielégítő. Az igazi, a valódi indíték, úgy látszik, nem kézzel fogható, egy határozatlan valami. Meg kell találnom, és pozitívvá alakítanom, mert ez így nem mehet tovább. Nem és nem!
(Érdekes, mostanában is ideges vagyok. Csak nem e régi naplóm másolásának hatására?!...
És milyen figyelemreméltó, hogy mennyire akartam pozitívvá tenni az okokat. Holott akkor még nem volt "divat" az un. "pozitív gondolkodás" se... Persze ezzel együtt nem igen sikerült. Maradt bennem egy csomó negativitás is jócskán, huszas éveim legelejére is pl; amikor nagybátyám -kit akkor ismertem meg személyesen -a nizzai tengerparton ki is fejtette, hogy egy negatív légkör vesz körül, s ezt az emberek nem szeretik - én sem!..)
2 megjegyzés:
Nem vagy egyedül! nagyon nem! Számtalan barátom, no meg én is ugyanilyen állapotban vagyunk. De hát hogyan is lehetne ez másként? Már azoknál legalbbis, akik valemennyire látják, átlátják, hogy mi is folyik, ill. mi nem folyik körülöttük. És ha te ezt át tudod fordítani bármi pozitívba, akkor bizony le a kalappal. ! ::))
hááát... próbálkozom, próbálkozom... azóta is...
ami meg kívül van, kinti "negativitás" - igyekszem nem magamra venni (nem mindig sikerül)
Megjegyzés küldése