Nagyon elszoktam a napló eseményleírásszerű formájától, de most e formai hiányosságokat pótolom; s leírom a mai napomat, azért is, hogy képet adja életem szürke hétköznapjairól.
9 óra körül arra ébredtem, hogy zörejt hallok az ablak felől. Oda nézek álmos szemeimmel,s látom, hogy Anyu áll az ablaknál, és a spalettát nyitja. Kicsit bosszankodom a szándékomon kívüli felébredés miatt, de az csak addig tart, míg kimegy szememből az álom. Anyu mindig korábban kel, mint én, de rendszerint nem sokkal előbb előz meg, mert a készülődésére felébredek, s azután általában együtt megyünk a piacra, bevásárolni, de ma ez nem így történt. Lustaságom tovább tartott, mint kellett volna, s mire feleszméltem, Anyu árkon-bokron - akarom mondani: ajtón-kapun túl volt, de még fülemben csengtek búcsúzó szavai: mire hazajövök, be legyen ágyazva. Gondolkodni kezdtem: ha be kell ágyaznom, akkor előbb fel kell kelnem az ágyból. Hát eddig el is jutottam, de a beágyazás elmaradt, helyette magyar érettségi tétel kidolgozásával foglalkoztam. (Ember tragédiája: eszkimójelenet, befejezés, Vörösmarty: Zalán futása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése