Valóban szép élményt nyújtott az "Ilyen nagy szerelem" c. film megtekintése, de most sokkal monumentálisabb, gyönyörűbb és maradandóbb élményről szeretnék beszámolni a "Szegedi Szabadtéri Ünnepi Játékok" Hunyadi László előadásáról. Nem is beszámolót vagy bírálatot akarok írni, hiszen azt elvégzik helyettem a kritikusok, (sokkal hozzáértőbben, jobban), inkább saját érzéseimről, észrevételeimről írnék, amelyek természetesen az előadással kapcsolatosak.
Minden egyes dolog, amire emlékezünk, sajátos "érzelemszínt" mutat; egyetlen érzést, amibe bele van sűrítve az egész élmény. Hát a tegnapi napra gondolva egy csodálatos, zsongásszerű, gyönyörűségekben túltelített érzés lesz úrrá rajtam, s ez nagyon is indokolt.
Az 5 órás vonattal mentünk be Szegedre (Magdi néni, Dóra és én) úgy hogy az előadás megkezdéséig még volt 2 óránk, szabadidőként, amit arra használtam fel, hogy meglátogassam anyukámat (Dórával). (Már előzőleg, múlt csütörtökön is voltam benn nála, akkor Magdi nénivel, s nagy örömmel láttam, hogy sokkal jobban van. Azóta kaptam 2 lev. lapot - s a 3. útban van. )
Pont 8-ra értünk a Sz.SZ.J. színhelyére, a Dóm térre. A zenekar is és a közönség túlnyomó része már a helyén ült. Megszólaltak a harsonák, s néhány pillanat múlva már fel is hangzott Erkel Hunyadi László c. operájának örökké szép nyitánya. Nagy meglepetéssel vettem észre, hogy a (Vaszy Viktor által vezényelt ) szegedi zenekar tagjainak kb. a felét ismerem látásból, és sokakat személyesen is. a konziból. (...) Nem akarok beszámolni a darabról, a művészek teljesítményéről. (Talán csak annyit, hogy Szabó Miklós hangja most is, mint mindig, elbűvölt,
s ugyanakkor a jómegjelenésű Simándy József előadásával csalódást okozott. A női szereplők (Takács, Orosz) külön-külön nem okoztak különleges élményt, de mindent összevetve felejthetetlen volt ez az est. (...)
(Olyan érdekes -megint-, hogy arról, ami olyan maradandóan megmarad bennem egy-egy esemény kapcsán - nem írok... Most is, határozottan emlékszem, mert többször is eszembe jutott életem folyamán, s eredetileg is nagyon mélyen érintett, s így mély nyomot is hagyhatott bennem, hogy mennyire meglepődtem, megdöbbentem, megijedtem? azon, hogy az előadás közben észrevettem, Magdi néni elaludt mellettem, nem mertem se felkölteni, se mozogni, nem tudtam mire vélni, elképzelni se , hogy lehetséges ez... biztos nagyon fáradt lehetett - azt sejtettem és sajnáltam is. De valami elképzelhetetlen nagy dolognak tartottam. - Azóta már velem is előfordult! Velem, a nagy színházrajongóval. S lányomból legalább annyira döbbenetet váltott ki, pl. amikor a Zsótér féle Gallilei előadás közben Szegeden, Király Levente nagymonológja közepette elszundítottam... Ő persze rám szólt. Sőt, annyira résen van, hogy már akkor is bököd, amikor csak nem eléggé élénken figyelek a mindenkori világot jelentő deszkákra... Azt hiszem, sértésnek veszi... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése