Hát most mondd: nem egy rettenetes alak vagyok? Még a dátumot sem tudom normálisan. Újabban rengeteg baj van velem. Elhagyom a holmijaimat vagy tönkreteszem, órákon "rendszeresen fecseg"ek . Kezdek teljesen kiábrándulni magamból. Természetesen ezen az állapoton változtatni kell, tudom jól: csakhogy nehéz,nagyon nehéz, bármennyire is egyszerűnek látszik. A Naplómban tett ígéretem többnyire nem váltom be (sajnos), ezért egy kis babonaságból is, de azért , hogy minden oldalról alátámasztott és biztos legyen a siker, most kivételesen nem ígérek meg semmit. A felsorolt rossz tulajdonságokon kívül: kényelmes és lusta is vagyok, bizonyos tennivalókat illetően. - S egy kétségbeejtő tény: egyes tantárgyak vagy leckék abszolút nem érdekelnek, s csak azért tanulom meg, hogy "kitűnő" maradjak. (de az utóbbi már jó tulajdonság? NEM! Vagy mégis? ) Ügyetlen is és nem gyakorlatias is vagyok.
Most már k. Naplóm ismersz, ugye, legalábbis a "rossz" oldalamról, a "jó"ról nem nyilatkozom, mert akkor még egy tétellel gazdagítanám rossz tulajdonságaim listáját (a szerénytelenséggel)
Átolvastam e naplót már többször is, s meg kell mondanom, nem vagyok megelégedve vele semmilyen tekintetben sem, vagyis egyaránt értéktelennek tartom tartalmi és formai vonatkozásait, ("eszmei mondanivaló" nincs is, így eszmei síkról nem is beszélhetek). Pedig a napló - írója gondolat- és érzésvilágának tükrözője, de az én esetemben ez csak részben valósult meg, mert nem mélyültem eléggé bele mondanivalóimba, s ha az alkotott kép nem is teljes mértékben torz, ill. irreális, mégsem hű tükre életemnek, ill. annak mozzanatainak, s az élettel kapcsolatos gondolataimnak. Stílusa sem megfelelő. S ez főleg azért bánt, mert igen jó stílusról tanúskodnak - tanáraim véleménye szerint - magyar irodalmi dolgozataim.
Az a pillanatnyi felfogásom e hiányosságok okait illetően, hogy nem vettem eléggé "komoly" foglalatosságnak a naplóírást. De hiba ez?
Talán, hiszen én mikor előveszem e füzetet, felüdülni akarok, s nem sötét problémákat fejtegetni, avagy stílusgyakorlatot folytatni. Másrészt a napló igen fontos helyet tölthetne be egy ember, így az én életemben is - hiszen olyan lehetőségei vannak, amelyek szinte kiaknázhatatlanok, s míly nagy jelentősége lehet is egy értékes naplónak emberformálásban, útmutatásban. - Az én naplóm bizony egy kicsit korcs. Helytelen az arány is a bennefoglalt témaköröket illetően. Sokkal többet foglalkozik a szerelemmel, ill. ábrándozással, mint amennyit ez valójában foglalkoztat a mindennapi életben. De ez is talán nem olyan nagy hiba. Viszont ennek előrebocsátásával rögtön más színben mutatkozik meg e sorok írója.
S ha már ennél az érdekes, ábrándozással foglalkozó naplótémánál tartok, elárulom azt is, hogy - mint ahogy már fent is írtam -, nem helytelenítem túlzott mértékben, viszont - talán sohasem fogom magamnak megbocsátani, hogy X-szel kapcsolatban el kezdtem írni, s aztán oly gyakran írtam. Úgy érzem, azok a sorok vittek oda, ahol most vagyok. (ill. ahova kerültem), mert tulajdonképpen akkor kezdtem el jobban foglalkozni vele kapcsolatos gondolatokkal, miután leírtam az első sort róla. Csodálom e merészségemet. Hisz' az volt. (Azért is írtam legelőször ceruzával róla.) Talán minden úgy volna, mint 2 éve (mikor még azt se tudtam, hogy létezik), ha nem foglalkoztam volna vele írásaimban. Mert legtöbbször mikor meglátom, e "papírszerelem" jut eszembe akaratlanul is, szinte alig érezhetően, s észlelhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése