"érzelmi kérdések"

1959, december 2. Szerda este 8

Átolvastam e naplót, s azt tapasztalom, hogy tartalmában megváltozott. A fontosabb kérdések háttérbe szorultak, s az érzelmi kérdések törtek előre. (De vajon nem azért, mert tényleg ez lenne, ami fontosabb?!!) Ez nem helyes, tudom, (?) viszont sokkal könnyebb így, u.i. szórakozást jelent ebben az esetben a naplóírás. A komoly kérdések ránehezednek amúgy is az emberre, nem érdemes fejtegetni. S hogy mik a komoly kérdések? Minden, ami az élettel, a küzdelmes hétköznapokkal kapcsolatban van. S nincs olyan nap, amely ne tartalmazna olyan perceket vagy órákat, amelyek nyomasztóan rá nem ülnének az ember lelkére. Ezért választom -legalábbis egyelőre - ezt az egyszerűbb (s hálásabb) megoldást.

Leírok egy kis jelentéktelen esetet, csak azért, hogy lásd, nem én vagyok az egyetlen... (már csak "tetszik", napokig nem látom, s jobb is ez így)

Magyar órán padszomszédom megszólal:

-Nézd már, milyen stramm fiú megy az utcán!

Kinézek: ki lehet az. A túloldali járdán meglátom őt.

-Na ugye!? . hallom B. hangját.

-Te kit láttál? Ballon kabát, fekete haj, túloldal? - kérdem távirati stílusban, hisz' az óra folyik.

-Az.

Ránézek.

-Ismered? - kérdi.

-Ismerem, sőt te is! - mosolygok (azon, hogy nem ismerte föl. Félreérti, s védekezik: "távolról igazán jóképű")

-Az ideálod?

-Á, dehogy! (hm)

-Mondd már meg, hogy hívják!

- ? (Nem mondtam meg)

(Nem értem, ennyire rosszul látott, távolra: a túloldalra a padtársnőm?!)

Jelentéktelen kis epizód, de nagyon érdekes, ha leírva nem is az, de amikor megtörtént, annál inkább különös és érdekes volt. Jót nevettem rajta.

- Ma Szegeden voltam. Az a fiú továbbra is folytatja a közeledését a konziban, tán egy kicsit túlzásba viszi, de én eléggé kimért vagyok hozzá.

-Valamelyik reggel láttam iskolába menet a másik Őt. Esett az eső. Véletlen vettem észre az esőt csapkodó szélben. Ő is rám nézett. De csak egy pillanatig tartott az egész. Most nem is találtam olyan nagyon helyesnek. (Lehet, hogy azért, mert álmos volt?, én is reggel sokkal rondább vagyok, mint nap közben) Vasárnap lesz egy KERI által rendezett táncos összejövetel. Jó volna elmenni! De egyáltalán nincs kerista fiúismeretségem (1-2 kivétellel) Csupán az Ő kedvéért (ill. a magam kedvéért, de Ő miatta ) mennék el. Azt hiszem, még nem lesz bátorságom hozzá.

Érdekes (pedig nem is vagyok babonás), hogy aznap reggel és előtte való este erősen kívántam, hogy találkozzak vele iskolábamenet.) (naja, "agykontroll" - csak akkor még nem volt..., ill.nem így neveztük)

-S most , hogy ismét átolvastam a naplóm, látom, hogy egy pár kérdéshez (bár lezártnak tűnnek) 1-2 dolgot hozzá tudok fűzni:

Az a szigorló orvos, aki tul. képpen életem első ideálja, K-n orvos, de szeretne Makóra kerülni. (vajon miért?) (... már nem érdekelne)

A második nagy ő, a tavalyi tanév hőse, ki annyi megfejthetetlen rejtélyt hozott számomra, nem tűnt el környezetemből (szerdán szoktam látni), de látása semmi érzést nem ad, mintha nem is ő volna az, akiért olyan szenvedéllyel rajongtam nem is olyan régen.

A harmadik Őt -mint ahogy már írtam is - nagyon ritkán látom, s érzésem (szerencsére) egyre inkább halványul.