A helyzet változatlan (pangás), de ez a helyzet már közel van ahhoz, hogy kibírhatatlan legyen. Viszont, s ez a legfurcsább, kibírhatatlansága mellett jó, mind a kettő egyszerre. - Várom a szüneteket, hogy láthassam, de csak pillanatokig tart ez is, mert úgy látom mindig, hogy ő is néz, ha meg nem, akkor attól félek, hogy esetleg más észreveszi, s ezt valóban nem bírnám ki.
Komolyan mondom, nem is értem magam, de nem tudok ez ellen tenni semmit. Olyan, mint egy filmszínész, de sajnos nem úgy tetszik, s nem csak azért, mert itt él köztünk (ugyanaz az iskola a munkahelye, ami nekem), ha ő engem egyáltalán nem venne észre, akkor tán ez sikerülne, hisz nekem semmi célom e tekintetben (s nem is lehetne jelen esetben). (...)
Az én esetemben ez bosszantóbb és tragikusabb is mint másnál, másnál ez esetleg egy fellobbanás, szalmaláng, ami legfeljebb pár hétig tart. Én, úgy látszik, más természetű vagyok. "Egyet, de azt igazán" és kitartóan. - Csak már történne valami, akárhogy, csak nyíljon már valami kivezető út.
Egyébként a naplóíráshoz azért jutottam hozzá hétköznap ellenére, mert holnapra nem kell tanulni, ugyanis kukoricát törni megyünk Maroslellére. Brrrr..., előre borsódik a hátam. Már voltunk (osztálykeretben) 1 alkalommal kukoricát törni, 2-szer hagymát szedni. Különösen a hagymaszedés nehéz és piszkos. Az egészbe ami jó, hogy együtt van az egész osztály, és jól eltelik az idő. (Holnap az egész iskola megy, de csak 4-4 osztály jön egy helyre), holnap lesz egy kis mellékes szórakozásunk is, ugyanis egyik osztálytársunk fülig szerelmes az egyik tanárba, aki szintén kint lesz. (Úgy látszik a mi osztályunk meg van átkozva. 3-an vagyunk , akik tanárért rajongunk, legalábbis én ennyiről tudok, az enyémről remélhetőleg senki sem tud.)
Mára talán elég is lesz. Már 8 óra van, a lefekvés ideje. Hogy el tudok-e aludni rögtön, nem tudom még. Általában a lefekvés és elalvás közt el szokott telni egy kis idő , ez az álmodozások ideje, nagyon szeretek álmodozni kitalálok egy kiindulópontot ami legtöbbször közel áll a valósághoz), s azután erre felépülve szabadon csapong képzeletem. Amikor pedig elnyom az alvás, az álmodozás a még képtelenebb álomban folytatódik. Nagyon érdekes mind a kettő (legalábbis számomra). Lehetséges, hogy egyszer majd le is írok egyet. - De most már végleg abba hagyom. Jó éjszakát! Szép álmokat!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése