1957. november 23. Szombat du. 4

Onnantól kezdve folytatom, ahol a múltkor abbahagytam. Tánciskola előtt szerepeltünk. Nagyon tetszett mindenkinek a játékunk. Magnetofonra is felvették. Tánciskola után nem mentünk vissza... Most vettem észre, hogy ezt a napot már megírtam.

Vasárnapi szereplésünkkor tudtam meg, hogy december 15-én Szegedre megyünk, 27-től 30-ig pedig Pesten fogunk szerepelni. Már előre nagyon örülök mind a két útnak, de különösen a pestinek. A vasárnapi műsor nagyon szép volt. Budapestről lent volt az adventi kórus. Egy nő hegedült, de gyönyörűen. S direkt figyeltem magam, hogy minél tovább hallgattam a játékát, annál inkább eltörpült a tudása mellett az, hogy arca nem volt szép. Egy férfi szavalt. Olyan művészi átéléssel,hogy joggal mondhatom, sok, nagyon sok színész van, akinek dícséretére válna, ha úgy tudna előadni.- Mivel továbbra is fogunk szerepelni, a vasárnapi próbák maradnak.

A tegnapelőtti este olyan élményt tartogatott számomra, amilyenben még nem volt részem. Ez az élmény egy színházi közvetítés volt. Címe: Anna Frank naplója. Főhőse egy 13 éves zsidó kislány, a darab tulajdonképpen az ő megtalált naplójának az átdolgozása. Tehát megtörtént esemény volt. Két család 2 évig egy amsterdami raktárban él. Odamenekültek, hogy megmentsék életüket. De sajnos hiába. Nagyon magával ragadott a darab. Összeborzadtam, amikor arra gondoltam, hogy hány és hány zsidó családnak lett ugyanolyan szomorú vége, de nem is kell olyan messze mennem, hisz apukám is élhetne most is, és még meddig, ha nem lett volna háború, zsidóüldözés. Jaj, borzalmas ez. Nem is jó erre gondolni, úgy összeszorul a szívem.

(A napokban épp Anne Frankról írtam, a jelenlegi napiblogomba , s hasonlóképp....)---

Anyu ma jött meg Vásárhelyről. 3 napig ott volt, mert Magdi néni beteg lett. Hozott Gyuri bácsiéktól levelet. Bizony elég szomorú hangú a levél.

Délelőtt Arany János ünnepély volt az iskolában. A Szózatot és a Bánk bán egyveleget játszottuk el.