Ma d. u. érkeztem meg Anyuval Hódmezővásárhelyről. igaz, hogy nem úgy történt az átutazás, ahogy terveztük, de így sokkal jobb volt.
Magdi néni szerda este telefonálni akart, de a postaértesítést csak későn kaptuk kézhez. Másnap anyu az egész délelőttöt a postán töltötte a telefonügy miatt.(Sajnos ilyen nehézkesen tudtunk akkoriban, s még sokáig telefonálni... Csak a postáról. Ha előzetesen meghívtak. Egyszerűen képtelenek voltunk telefont szerezni. Pedig később különösen nagy szükség lett volna rá...) Végül is megtudtuk, hogy Magdi néni Makón van. Telefonált nekünk az ügyvédi munkaközösségből. Rögtön mentünk G-ékhoz, ahol találkoztunk vele,de nem sokáig maradtunk ott. 3-ig sétálgattunk Magdi nénivel, vártunk az autóra. Nagyon örültem annak, hogy Magdi néni átvitt magával az autóval. Igaz, olyan hirtelen jött, hogy úgy mentem el, ahogy voltam, egy szál ruhában, de sajnos szövetben, mivel reggel még hűvös volt. Anyu Erzsi nénivel másnap jött utánam vonattal és a csomagokkal. - Szóval így kerültünk át. -
Dórával és Pistával (Dóra férje) találkoztam, amikor kiszálltam az autóból, hazafelé menet. Az állomás felé igyekeztek, Pestre utaztak. Dóra vasárnap visszajött Vásárhelyre. (Pista Debrecenbe. )
A legfontosabbra térek, úgy is mondhatnám, a tárgyra: Andira. Nagyon-nagyon megszerettem a kisfiút, és dicsekvés nélkül elmondhatom, ő is engem. Bizonyítékul szolgáljon pl. az, hogy nagyon gyakran emlegette a nevemet, s érdekes, nagyon gyakran úgy, hogy : Nuni, ana, Nuni, ana. (Nuninak hív) , valamelyik éjjel a nagy ágyban aludt Dóra és én köztem, és amikor fent volt, simogatott. Bámulatos, hogy milyen okos. 15 hónapos, és mindent beszél, mindent megért, számol, verseket mond el kívülről, pedig nincs is túlfoglalkoztatva. Az egész társaságból leginkább őt sajnáltam ott hagyni. Csak az vigasztal, hogy egy tucat felvételt csináltam róla.
(Ezeknek csak töredékét találom, illetve egy évvel későbbieket is - de nem akarom keverni...)(Ezt itt Andrisról és Erzsi néniről csináltam, ő előbb elutazott, mint mi, Pestre) (Hátlapon:"Nem tudok lemenni Erzsi néni öléből. Andi - Hmvásárhely, 1958. augusztus 15."
Igazán jól éreztem magam. Ha nem lenne így, akkor nem suhant volna el olyan hamar ez a nyolc nap. Általában Andival játszottam, mikor fent volt, vagy hegedültem, amit nagyon élvezett a kis cuki. Amikor aludt, Dórával olvastunk, kártyáztunk. Voltam néhányszor strandon, egyszer moziban, a "Gyermekkori szerelem" című filmet néztük meg Dórával. Ez az este, melyen többek közt moziban voltunk, emlékezetes lesz számomra. Előtte strandon is voltunk, a film nagyon hosszú volt, és 12 órára értünk haza. Dóra a csomagtartón vitt, és közben beszélgettünk. Megvitattuk a filmet és az azzal kapcsolatos problémákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése