Végre! Végre! - Minden fehér, puha hóval van befedve. Megérkezett a tél. Elsején esett le az első hó.
Lehet szánkázni, korcsolyázni. Most, igaz, nem érek rá, de úgy hallom, 23-án kikapjuk a szünetet (január közepéig.) De jó lesz! Ez a hátralevő 2 hét hamar és remélem jól fog eltelni. Ismerem magam: egész biztosan a szünet vége felé meg várni fogom, hogy megkezdődjön a tanítás. (!)
Anyu a "Szülők Akadémiáján" van megint. Különben nem is írhatnék, mert a leckém sincs egész készen, s levelet kéne írni Gyuri bácsiéknak, R. Marinak. Sajnos hegedülni nem tudok, mert az előbb épp azt akartam, s miközben hangoltam, elszakadt a "d" húr. Nehezemre fog esni ezt Anyuval közölni, mert sajnálom, hogy ilyesmire kell pénzt kiadnia. Bár önhibámon kívül történt meg.
Hogyha szombat-, vasárnapig nem olvad el a hó, vagy szánkózni, vagy korcsolyázni fogok. Már nagyon szeretnék.
Sem türelmem, de főleg leírni való témám nincs. Így abba is hagyom mára.
Viszont kezembe került az aktuális magyar irodalmi munkafüzetem" I.b , s ott az előző nap dátum alatt a következő házi feladat olvasható (a Toldi estéje tipusairól tanultak után):
Osztályunk elképezelt tipikus alakja
Alapjában véve rokonszenves gyerek. Vannak ugyan gyengéi, sőt rossz tulajdonságai is, de mindez megbocsájtható, és nem is lehet rá igazán haragudni, mert kedves, udvarias gyerek, s hozzáteszem: tehetséges, jóképességű is.
Rosszasága csupán abból fakad, hogy nem tud magának parancsolni, bár meggyőződése, hogy órákon fegyelmezettnek kéne lennie.
Különösen akkor esik kísértésbe, amikor a tanár a tábla felé fordul.
Olyankor már fordul is hátra, hogy elfecsegjen társával. Képes azért is hátrafordulni, hogy megtudja, milyen lesz társa készülő ruhájának a gallérja, bubi vagy zárt. majd kifejti, hogy szerinte sokkal előnyösebb és szebb is a bubi. Azonban előadását nem tudja befejezni, mivel megfeledkezve arról, hogy az óra folyik, a kelleténél hangosabban suttogott, s a tanár meghallotta:
- Ki beszélt? - Mély csend.
- Álljon fel az, aki beszélt! - Ismét mély csend a válasz.
Barátunk nyugodtan, szemrebbenés nélkül ül a helyén. Arca, viselkedése, semmi áruló jelet nem mutat.
-Dehogyis állok fel! - gondolja - hogy megharagudjon rám a tanár. (Azt már nem!)
A csengő az osztályba nem hallatszik be. Barátunk fészkelődni kezd helyén, mert óráját már vagy 10 perce figyeli, s tudja, hogy már elmúlt a csengetés ideje. Addig noszogatja a hetest, míg az feláll, és bejelenti, hogy:
"Tanárnő kérem, csengettek!"
Akkor aztán társaival egyetemben rohan az ajtóhoz, s örömtől sugárzó arccal száguld az udvarra, persze kabát nélkül.
A következő óra matematika. Éppen ő felel elsőnek. A táblánál ügyesen számol, a feltett kérdésekre helyesen adja meg a választ. Jelest kap.
Mikor padszomszédja felel, buzgón súgni kezd, mert nem szeretné, ha barátja rossz jegyet kapna. Nagy igyekezetében észre sem veszi, hogy a tanár közelebb van hozzá, mint a segítségre szoruló társa.
Kedd, 1 óra. A karének szokta ilyenkor kezdetét venni. Ő is karénekes, de mivel őt külön nem értesítette senki sem erről, jobbnak látja, hogy elinduljon hazafelé, úgyis megéhezett már.
A kapun dudorászva, táskáját lóbálva lép ki.
Az udvaron áll egy pár harmadikos. Az egyik odaszól a barátjához:
- Te, ki volt ez? Olyan ismerős.
- Nem tudom, hogy hívják - felel a kérdezett . - Annyi bizonyos, hogy az I.b-be jár. - Tipikus I. bés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése