Ismét a régi téma, de több fejezete már nem lesz, ezek már a végső akkordok.
Elutazott.
Egy negyedórája B. Ágival jöttem hazafelé a teniszezésből, s ekkor láttam, hogy a sarkon áll P. Ildi (apja is orvos, és ráadásul ő és a különben szimpatikusabb nővére, Nóra volt nálunk otthon, anyu dorgáló példálózgatásaiban a "bezzeg"-ék) és egy fiú társaságában. Nem mertem megnézni jobban, nem akartam, hogy észrevegyen valamit rajtam. Igen, sajnos ez a taktika (is) ami miatt nem kerülhettünk egymáshoz közelebb. (?) Szóval: összegezve a dolgot: én (könyörgöm: IS legfeljebb) tehetek róla, hogy az egész dolog (részemről) csak álmodozásból állt. Mindenesetre sajnálom, de majd igyekszem beletörődni, még inkább feledni. Nem valószínű, hogy még fogunk találkozni az életben, nem hiszem, hogy M-n lesz orvos. - Mikor Á. elment, kinéztem az ablakon, de dühvel kellett tudomásul vennem, hogy eltakarják a lombok, de az elsuhanó autóbuszt észrevettem, (s ekkor arra gondoltam, hogy ) amely talán végleg elvitte valami, számomra ismeretlen városba, faluba. (Később megtudtam, hova - soha életemben nem voltam abban a városban..., és persze soha többé nem láttam őt sem. Azaz, ha látnám is meg se ismerném; a napbarnított bőre és a göndör fekete haja is -azóta már biztos kifakult..., mint ez az egész - amúgy is elég fakó - emlék...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése