1958. július 31. Csütörtök d.u. 1/2 4 óra
Újra itthon! Méghozzá egy hete érkeztem meg. A nyaralásomra részletesen nem térek ki, mivel útinaplót készítettem, és abban a történtek mind le vannak írva. (Csak hogy sajnos azt az útinaplót be kellett adni a szervező giminknek, s nyoma veszett... csak arra emlékszem, hogy gyönybetűimet egy barna borítású ugyanolyan spirál , csak kockás, füzetbe írtam, mint ezt a naplót.)És képek is voltak benne.... De majd ebben is lesz! Mihelyt működni fog a szkenner...Lehet, hogy már holnap?)
Ez az egy hét itthon úgy telt el, olyan remekül, hogy mondhatnám azt is róla: nyaralásom folytatása. teniszezés, strandolás. Főleg e két élvezet töltötte ki napjaimat. No meg az evés, aminek csodálatosképp én is meghódoltam. Amióta hazajöttem, olyan étvágyam van, hogy alig lehet kifejezni. Rengeteget eszem. A nyaralásban pár kilót leadtam, de most kétszer annyit híztam vissza. Persze azért még mindig nem vagyok "kövér"
A strand remek.(Ó, a Maros-parti strand! De sok "boldog órát" töltöttem a partján, kiskorom óta... Már óvodás koromban jól úsztam. Míg anyukámék felmentek nagyokat leúszni -ő ifi úszóbajnok is volt annak idején,
én a sekély vízben megtanítottam magam az úszásra, egyre több tempó ment, aztán hamarosan - anyu bosszankodására - át is úsztam a folyót többnyire)...Csak sajnos mára már a Maros "fürdésre nem alkalmas"...) Először szombaton voltam lent. (Anyuval) Örömömre lent volt () is, szinte egy lépésre a mi helyünktől. Még mindig tetszik, de talán nem annyira. Az idő műve? Mert ő nem változott. - Vasárnap nem mehettünk tise bov miatt, (zsidó gyászünnep, ilyenkor nem tanácsos folyóban fürödni - veszélyes is, de e tájt szoktak lenni a veszélyes áradások is, ami óvatosságra int - a Maros amúgyis sebes sodrású, örvényes folyó, minden évben szedett áldozatot. ) de hétfőn, kedden, szerdán egész nap lent voltam. "Ő" csak szerdán nem volt lent, de mindig már 2-kor elment. Mindig észrevettem, amikor (ebben az időben ) a lábát mosta, és észrevettem azt is (a napszemüvegem mögül ), hogy rám néz, kedden ilyenkor egyszer elmosolyintotta magát. Mit jelenthetett e mosoly? Kinevetett volna? Nem hinném. De nem is érdemes ezzel törődni, és szeretném, ha az egész üggyel nem foglalkoznék ennyit, de nem tudom megtenni olyan könnyen. (A szívnek parancsolni nem lehet.) Hajaj!... :) De van egy olyan érzésem is, hogy mintha e naplóírás is segített volna fenntartani, valahogy visszahatott rá... de már nem sokáig, jött helyette más..., de arra is ráerősithetett a rögzítése)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése