zsúr, szülinap, pakolás, gyakorlás, uti terv

1957. június 21. Péntek 1/2 6

Tegnap Kláriéknál zsúron voltam. ("Kláriék": K. anyukájával , annak férjével azaz nevelőapjával: a városi kórházigazgatóval, s annak első, - háborúban meghalt - feleségének anyukájával: Felice nénivel laktak az államosított egykori családi házunk nagyobb részében, abba a részbe került elvett előszobánk, egy kisebb szobával, melyet korábban albérletbe adtunk ki , külön mellékhelyiségel, folyosórésszel,- meg a "normális" feljáratunk ill. bejáratunk is. Egy melléklépcső maradt nekünk, a nagy házhoz épített egykori irodahelyiségeken keresztül - de mint ahogy mindjárt olvasható, épp ezen a napon csippentették le abból a részből meg a konyhánkat!... Egyébként a kórházigazgatónak meg a magánklinikáját államositották "el" .) Nem nagyon akartam elmenni (a zsúrra), mert K. főleg az osztálytársait hívta meg - vagyis negyedikeseket, (tehát jóval fiatalabbakat), de aztán csak elmentem. A fagylaltból alig ettem, (mert légcsőhurutom van), a csokoládéstorta nagyon finom volt, azon kívül tálaltak föl meggyes pitét és cseresznyét.

Jaj! Hát a legfontosabbról megfeledkeztem! Tegnap volt Anyu születésnapja. Egy fényképalbumot, cukorkát és csokoládét vettem. Szerettem volna még többet is, de Anyu azt mondta, hogy nincs semmire sem szüksége. Így aztán maradt 17Ft-om.

Nagy pakolásban vagyunk. A lenti lakók elvették a konyhánkat, és most azt ürítjük ki. Az előszobából (már ez se az eredeti, igazi! azt a fenti régiónkból vették el! l. fent., ez egy ablaktalan - igaz , üvegajtós -, kis előtér csak, ebből) vagyunk kénytelenek elfüggönyözni egy konyharészt. Szerencsére van kémyényjuk. (sic!)

Ma délelőtt voltam Varga Juci néninél a darabot próbálni. (Ő jobban kísér, mint Bné.) (Valamikor még ő tanította anyuékat is zongorázni, nekik még megvolt a Bősendorfer, ami aztán a háborúban eltűnt... sok mással. De mi ez apám Bor-i munkaszolgálatból "eltűnéséhez" képest! - Zongorázás helyett én már hegedülni tanultam, mert az a hangszer olcsóbb volt - na bumm. )

Hegedűórára menet nagyon megáztam, s ez a megázás ártott a hegedűnek is, a húrok megbolondultak, s most újakat kell feltenni. Egész más hangon szólt, mint máskor, úgyhogy rosszul ment a lecke.

Nagyon nagy öröm ért, mikor hazajöttem hegedűóráról. Feri bácsi (anyukám öccse) írt, hogy julius 2-án utazunk. 2-7-ig náluk leszünk Pesten, 7-21-ig pedig Balatonbogláron. Olyan boldog vagyok, hogy le sem tudom írni. Legszívesebben már csomagolnék, s utaznék is. Nagyon örülök mindkettő nyaralásnak, de talán a pestinek még jobban.

vizsga/1.

1957. június 17. Hétfő 3/4 8

Ma már vizsgáztunk. Magyarból, számtanból, kémiából, egészségtanból volt összefoglalónk. Általánosságban jól sikerült. Azt hiszem, soha nem lesz ilyen vizsgám, amilyen a magyar volt. Egyáltalán nem uralkodott komoly hangulat, mivel Iván tanár úr volt az elnök. Balassi, Vörösmarty és Arany munkásságából kérdeztek bennünket. Mindig jelentkeztem, de csak ritkán feleltem. Aztán egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy Lenke néni azt kérdi Iván tanár úrtól: "Juli?" I. tanár úr bólintott. S már hallom is a nevemet hangosan. Nem mondom, meglepődtem, - mert nem álltam kétesre-, és gondoltam, hogy azért szólított fel, hogy feleltessen. Szerencsére I. tanár úr megszólalt, hogy arra kíváncsi, mit tud egy 5-ös. L. néni az egész anyagból össze-vissza kikérdezett. Végül azt mondta, még szavalni fogok utoljára, s I. tanár úr felé mondta: gyönyörűen szaval. De aztán csak elfelejtette. A többi vizsgán nem történt semmi különös. (mindent tudtam.)
Délben, mikor hazajöttem, egy hivatalból v. a Vöröskereszttől jött lapot pillantottam meg a virágállványon. Az volt benne, hogy holnap el kell menni 9-re a Tanácsra ajándékcsomagért. Azt mondta Anyu, hogy biztos azért kaptuk, mert hadisegélyezett. V. osztályút fogunk kapni. Kíváncsi vagyok, mi lesz benne.

D.u. Klárival napoztam az udvaron, és közben megvettem anyunak a születésnapjára (2o-ra) egy 17 forintos fényképtartót.

(ezt a fényképet belerakhattam, a szomszéd kislánnyal , Klárival vagyok rajta látható -az udvarunkon, az ő térfelükön - u.i. államosított családi házunk nagyobb részében ők, a kórházigazgató és családja, laktak) - a hátlapjára ezt írtam:

"Születésnapodra sok-sok szeretettel kislányod: Juli Makó, 1957. június 20.")

1957.junius 16. Vasárnap e. 1/2 9

"Reggel Anyu a piacra ment, s mire én felkeltem, már haza is jött. Meggyet, püszkét, karalábét, karfiolt és virágot vett. Nagyon meleg volt, ezért kint voltam az udvaron egész délelőtt. Az ebédet két részben ettem meg. Először a zsírbasült krumplit és borjúhúst, aztán borsófőzeléket és túróspalacsintát ettem.

Ebéd után Kláriékhoz mentem át. A "Füles" több számát böngészgettem ott, mikor Anyu 1/2 4 felé átszólt, hogy nézzem meg, ki zörget. Buci volt, és azt mondta, hogy az iskolába menjek vele együtt, mert mindjárt megkezdődött a találkozó, ahol szavalok. Mondtam neki, hogy nekem nem szóltak, s én azt hittem, hogy a tornavizsga után lesz. Ica néni nem volt nagyon mérges, de azt mondta, hogy ő az osztályban kijelentette, hogy 3-kor lesz.

K. beszélt, utána én szavaltam. Ica néni azt mondta, hogy nagyon szépen szavaltam, és megsimogatott. Siettem nagyon haza, hogy még 1/2 5-re visszaérjek. A tornanadrágot utolsó percben találtam meg, pedig a fürdőszobában volt. De azért odaértem 1/2 5-re az iskolába. A tornavizsga elég jól sikerült."