tervek még a nyárra

1958. augusztus 12. Kedd d.e. 10 óra

Már alig 3 hét a szünet, és utána kezdődik a komoly, nagyon komoly munka, de ezt a 3 hetet se akarom semmittevéssel eltölteni. Fel kell készülnöm rendesen a konzervatóriumba való felvételire. Sajnos eddig nem sokat gyakoroltam.

Anyuval tervezünk egy biciklikirándulást Hmvhelyre. Tehát szombaton meglepjük Magdi néniéket. Már nagyon várom ezt a napot, mert nagyon örülök, hogy biciklivel és nem vonattal megyünk, és annak is, hogy Dóráék is ott vannak most Magdi néniéknél. Hajnali 5-kor felkelünk, és 8-ra, legkésőbb 9-re kényelmesen odaérünk. Persze, sok cuccot nem viszünk, egyrészt azért, mert hátráltatná a biciklizést, másrészt, mert nem tudjuk, hogy meddig fogunk ott maradni (szeretnénk 21-ig) (Nem lehetett légből kapott ez a biciklizés ötlet, Makó és Vhely 30 km-re van, s anyukám, lánykorában naponta kétszer is megtette ezt a távot a biciklijén, így "járt be", a hét minden munkanapján, varrni, húga fehérnemű- és fűzőkészítő műhelyébe.)

Elhatároztam, hogy a teniszezést csökkentem, esetleg erre az évre be is fejezem. Nagyon sok időt elvesz (a hegedüléstől), és nincs is már olyan nagy kedvem hozzá, mint amilyen volt. Azt meg nem fogom csinálni, amit A. és B., hogy csak lemenjek a pályára az ütővel, és a fiúkkal "társalogjak" (...)

Ma lehet, hogy kimegyünk a strandra, elég jó idő van. Kivisszük a fényképezőgépet is.

Valóban így történt! Lemehettünk a strandra, perceken belül; találtam egy strandon készült (kissé hibás) fényképet, aminek a hátlapján ez áll:

"Napozás a makói strand alsó partján a déli (!) napsütésben

Makó, 1958. augusztus 12."

"Elutazott"

1958. augusztus 8. Péntek este 1/2 8

Ismét a régi téma, de több fejezete már nem lesz, ezek már a végső akkordok.
Elutazott.

Egy negyedórája B. Ágival jöttem hazafelé a teniszezésből, s ekkor láttam, hogy a sarkon áll P. Ildi (apja is orvos, és ráadásul ő és a különben szimpatikusabb nővére, Nóra volt nálunk otthon, anyu dorgáló példálózgatásaiban a "bezzeg"-ék) és egy fiú társaságában. Nem mertem megnézni jobban, nem akartam, hogy észrevegyen valamit rajtam. Igen, sajnos ez a taktika (is) ami miatt nem kerülhettünk egymáshoz közelebb. (?) Szóval: összegezve a dolgot: én (könyörgöm: IS legfeljebb) tehetek róla, hogy az egész dolog (részemről) csak álmodozásból állt. Mindenesetre sajnálom, de majd igyekszem beletörődni, még inkább feledni. Nem valószínű, hogy még fogunk találkozni az életben, nem hiszem, hogy M-n lesz orvos. - Mikor Á. elment, kinéztem az ablakon, de dühvel kellett tudomásul vennem, hogy eltakarják a lombok, de az elsuhanó autóbuszt észrevettem, (s ekkor arra gondoltam, hogy ) amely talán végleg elvitte valami, számomra ismeretlen városba, faluba. (Később megtudtam, hova - soha életemben nem voltam abban a városban..., és persze soha többé nem láttam őt sem. Azaz, ha látnám is meg se ismerném; a napbarnított bőre és a göndör fekete haja is -azóta már biztos kifakult..., mint ez az egész - amúgy is elég fakó - emlék...)

Nyaralási útinapló

rákattintva, nagyítva olvasható!

Hát még is megvan útinaplóm... fele,... Pakolgatásaim közepette előkerült az eredeti, beadott s vissza nem kapottnak a másolata, valószínű a beadás előtt elkezdtem másolni, hogy nekedm is megmaradjon (akkor még nem volt fénymásoló, szkennerről nem is beszéve!)de kifuthattam az -amúgy nagyon beosztott- időmből, így nem jutottam a végére...Szigetvári útikalandjainkból már csak 2 sort írtam, de közben - nagy pakolás közepette, aminek főcélja a régi családi fotóalbum keresése volt, több korabeli fotó feltétele érdekében - találtam kis naptárnotesz(eke)t is, amikben 4-4 sorba vannak tömörítve napjaim, majd onnan pótlok.

De hogy én milyen rendszeres és rendes voltam akkoriban...! Szégyellem magam, 15 éves énem előtt, komolyan, s fejet hajtok 65 évesen előtte(m)!

folytatom a kis naptárból (summázatok):

"...a vár udvarán ettünk, megnéztük a múzeumot, templomot. Vacsora után a Kalifában. (?)

július 20. vasárnap

1/2 8-kor ébresztő. D.e. lapokat írtam, a Zsolnay múzeumban voltunk, útinaplót elkezdtem írni. (tehát csak ekkor!) Ebéd után fagyiztam, Anyunak levelet írtam. Mozi este, fagylalt cukiban.

július 21. hétfő

6-kor ébresztő, Harkányfürdőre utaztunk. Sz. Sárival sétálgattam. (régi gyerekkori, ált. iskolai barátnő - gimnáziumba csak párhuzamos osztályba jártunk, a naptárban amúgy diszkrét jel a dátumnál mutatja, miért nem fürödhettem épp), nagy zivatar jött, vendéglőbe mentünk (málnaszörp). A siklósi kirándulás az eső miatt elmaradt. 5 órára Pécsen.

július 22. kedd

1/2 8-kor ébresztő. D.e. megmásztuk a Misina tetőt, a fél utat busszal tettük meg odáig. Ebéd, ünnepi. 1/4 4-ig bepakoltunk. Utaztunk Makó felé, a vonatban kártyáztunk. 1/2 12-re Szegedre érkeztünk.

július 23. szerda

5-ig a szegedi pályaudvaron voltunk. (12-4-ig aludtam.) (akkor még nem lehetett távolsági buszközlekedés, félóránként Szeged és Makó közt - csak vonat... amit épp mostanában, feleslegesnek tartva be is akarnak szüntetni.) 3/4 7-re értünk Makóra, Anyu várt az állomáson.(Odamenet is a szegedi pályaudvaron rostokoltunk egy éjszakát, vissza is... nem mondom...) Itthon reggeliztem, megmosakodtam, lepihentem. Anyuval bevásárlás. Ebéd után Erzsi néni itt, vele moziba. ("Csodacsatár")

s a másnapok még, amik az útinaplóírással kapcsolódnak még a nyaraláshoz; úgy látszik jós sokat dolgoztam ezen az "eltűnt" útinaplón...

július 24. csütörtök

10-ig aludtam, Erzsi néni eljött egy kis időre. 1/2 órát hegedültem. Ebéd paprikáskrumpli, kukorica, dinnye. Délután útinapló piszkozatát írtam. (Lehet, hogy valójában azokat a lapokat találtam meg, részben? ) Erzsi néni átjött, fényképeket ragasztotta. (a később beadandó útinaplóba ) Anyu varrta a fürdőruhámat.

július 25. péntek

9-ig aludtam. Anyu piacra ment, én Erzsi néninél voltam, közben mozijegyet vettem. Ebéd után hajmosás, útinaplót tisztáztam. Este Erzsi nénivel moziba mentünk (Anyu és én). ("4 lépés a fellegekbe"

július 26. szombat

1/4 11-ig aludtam, útinaplót írtam, Erzsi néninél voltam. Ebéd: dinsztelt hús. 2-6-ig a strandon voltam Anyuval. Ott 2-szer a vízben. Utána Erzsi néninél. Anyu tejért. (azt hiszem, házi tejért, a szomszédba). Este Anyu varrt, én útinaplót írtam. (még mindig!!!)

július 27. vasárnap

9-ig aludtam, 11-ig a rádiót hallgattam, 12-kor ebédeltünk. Ebéd után elmentem Erzsi nénihez. Az útinaplót tisztáztam.(!) . Bicikliztem, a teniszpályára lementem, nem volt lent senki. Hegedültem.

július 28. hétfő

9-kor keltem fel, gyakoroltam, Erzsi néninél voltam. 12-6-ig a strandon voltam Anyuval. (Erzsi néni is.) Eleinte K. Edittel voltaam, aztán Ariékkal, fejeltünk. (nocsak!) 7-8-ig teniszeztem B. Ágival. (már nincs útinaplóírás)

július 29. kedd

6 előtt keltem,beszóltam B. Ágihoz. 6-9-ig teniszeztem (Ágival, Csabával, F. Gabival). 11-7-ig strandon voltam, ott nagyon sokat voltam vízben, remek idő volt. Vacsora: tökfőzelék, tükörtojás.Boltba, fagylalt, Erzsi néni. Hegedülés.

július 30. szerda

1/2 8-1/2 9 teniszezés. Körtéztünk. 10-kor lementem a strandra, anyu lehozta az ebédet(töltött paprika, főtt kukorica) 4-ig voltam lent. 6-ra iskolába (nyaralók) (valószínű az útinaplókat is ekkor kellett beadnunk - s így a megtalált -beszkennelt - papírlapok mégis csak a "piszkozat " lehetett, ahhoz képest elég "tiszta", egy javítást se látok benne, az utolsó oldal kis piszokfoltja is gyanús nekem, hogy most , fél évszázaddal később került rá.) Onnan cukrászdába. 1/4 8-3/4 8-ig teniszeztem. (Ági, Éva, Péter)

július 31. csütörtök

1/2 7-kor felkeltem, a teniszpályán nem volt senki. (Áginak beszóltam, de nem jöhetett le.) Visszafeküdtem, megreggeliztem, 12-ig aludtam. Ebéd után biciklivel föl: fagylaltért. D.u. rádióújságot néztem, levelet írtam, és naplót. (ez már az igazi! amit ide másolgattam eddig is, és majd ez után ís, amíg meg nem unom - ezt most már igen - úgyhogy itt leállok a naptár bejegyzésekkel... majd csak akkor tallózok belőle esetleg, ha lesz valami érdekesség is, nem csak ezek...)

nyaralás itthon

1958. július 31. Csütörtök d.u. 1/2 4 óra

Újra itthon! Méghozzá egy hete érkeztem meg. A nyaralásomra részletesen nem térek ki, mivel útinaplót készítettem, és abban a történtek mind le vannak írva. (Csak hogy sajnos azt az útinaplót be kellett adni a szervező giminknek, s nyoma veszett... csak arra emlékszem, hogy gyönybetűimet egy barna borítású ugyanolyan spirál , csak kockás, füzetbe írtam, mint ezt a naplót.)És képek is voltak benne.... De majd ebben is lesz! Mihelyt működni fog a szkenner...Lehet, hogy már holnap?)

Ez az egy hét itthon úgy telt el, olyan remekül, hogy mondhatnám azt is róla: nyaralásom folytatása. teniszezés, strandolás. Főleg e két élvezet töltötte ki napjaimat. No meg az evés, aminek csodálatosképp én is meghódoltam. Amióta hazajöttem, olyan étvágyam van, hogy alig lehet kifejezni. Rengeteget eszem. A nyaralásban pár kilót leadtam, de most kétszer annyit híztam vissza. Persze azért még mindig nem vagyok "kövér"

A strand remek.(Ó, a Maros-parti strand! De sok "boldog órát" töltöttem a partján, kiskorom óta... Már óvodás koromban jól úsztam. Míg anyukámék felmentek nagyokat leúszni -ő ifi úszóbajnok is volt annak idején,

(anyukám a képen jobb szélen,sapka nélkül)

én a sekély vízben megtanítottam magam az úszásra, egyre több tempó ment, aztán hamarosan - anyu bosszankodására - át is úsztam a folyót többnyire)...Csak sajnos mára már a Maros "fürdésre nem alkalmas"...) Először szombaton voltam lent. (Anyuval) Örömömre lent volt () is, szinte egy lépésre a mi helyünktől. Még mindig tetszik, de talán nem annyira. Az idő műve? Mert ő nem változott. - Vasárnap nem mehettünk tise bov miatt, (zsidó gyászünnep, ilyenkor nem tanácsos folyóban fürödni - veszélyes is, de e tájt szoktak lenni a veszélyes áradások is, ami óvatosságra int - a Maros amúgyis sebes sodrású, örvényes folyó, minden évben szedett áldozatot. ) de hétfőn, kedden, szerdán egész nap lent voltam. "Ő" csak szerdán nem volt lent, de mindig már 2-kor elment. Mindig észrevettem, amikor (ebben az időben ) a lábát mosta, és észrevettem azt is (a napszemüvegem mögül ), hogy rám néz, kedden ilyenkor egyszer elmosolyintotta magát. Mit jelenthetett e mosoly? Kinevetett volna? Nem hinném. De nem is érdemes ezzel törődni, és szeretném, ha az egész üggyel nem foglalkoznék ennyit, de nem tudom megtenni olyan könnyen. (A szívnek parancsolni nem lehet.) Hajaj!... :) De van egy olyan érzésem is, hogy mintha e naplóírás is segített volna fenntartani, valahogy visszahatott rá... de már nem sokáig, jött helyette más..., de arra is ráerősithetett a rögzítése)

1958. július 2. Szerda, ebéd után 1/2 2, este1/2 10

Csak 4-től lehet teniszezni (legfeljebb), ugyanis nagy erővel süt a Nap. Szóval ismét igazi, az évszaknak megfelelő jó idő van, Így még addig van egy kis időm, aminek egy részét felhasználhatom naplóírásra is. Tegnap szerettem volna írni, de csak a keltezésig juthattam el, mert nagyon fáradt voltam. (A napló bejegyzés szerint este 10-kor!) a sok teniszezés miatt.(Ja! El tudom képzelni; a teniszezés tényleg nem könnyű, bár szép sport... rengeteget kell szaladgálni, s főleg az én ütőm súlya nem az én súlyomhoz volt mérve - unokabátyámtól örököltem, nekem bizony nehéz volt; a - könnyű, rózsafa - hegedűvonóhoz szokott csuklóm egy párszor bele is fájdult...) Fáradtságom bizonyítja az is, hogy tegnap 10-től ma 10-ig egyfolytában aludtam, pedig még ma este úgy gondoltam, hogy ma 7-kor is kimegyek a pályára.(Úgy látszik, egyből elaludtam, naplóírás helyett, jól is tettem, jobb program..., reggeli teniszezésnél is...)

Már kezd egész jól menni a teniszezés, különösen akkor, ha olyan partnerrel játszom, aki jobb nálam. Tegnap délelőtt B. Lacival (ált. iskolai évfolyamtársam) egész jól ment pl., délután pedig (inkább este) kb. 6-an játszottunk egy pályán egy labdával, itt erősebbeket kellett ütni, mert a pálya szélén álltunk, de már ezt is kezdem megszokni. Különben E. Béla bácsi rendszeresen oktat bennünket. Hétfőn volt tanítás, és ma is lesz.

...Folytatom, amit Szombaton (?) elkezdtem.

Még aznap este kimentünk A-val. A. nem hozott ütőt. Hosszú nadrágban, pulóverben, melegítőben voltunk a hűvös idő miatt. Ismét egy papírdarabról idézek, amit szombat este írtam. (ja, szóval ezt folytatom..., mármint a cetlit?...) (Azért teszem ezt, mert amit még az esemény hatása alatt írunk, illetve nem sokkal az esemény után, az az írás hűbben adja vissza a történteket, érzéseket, mintha pár nappal utána emlékezünk vissza rá. Sok esetben ilyenkor már más szemmel látjuk a dolgokat.) (Hm..., de mennyire! Hát még most, fél évszázaddal később... Viszont érdekes, hogy a frissiben megírt emlékek képesek úgy felidézni mindent, hogy szinte eltörlődik az idő...):

"Mikor újra leértünk a pályára, ő már játszott. Mi nadrágban voltunk, mert hűvös volt, de a hideg ellenére ő schortban és vékony ingben játszott. Remekül ment neki a játék. Gyakran nézett rám. A. ott állt mellettem, de jól ki lehetett venni tekintetéből, hogy engem néz. - Megtudtam a vezetéknevét is. Tehát a teljes neve... (oda van írva.)"

Sajnos vasárnap rossz idő volt, nem láthattam. De ami késik, nem múlik. Eljött a hétfő este, és magával hozta őt is. Az orvosok közül csak ő volt lenn. Először csak lenézett a pályára, azután lehozta az ütőjét, és Péterékkel (osztálytárs ) meccset játszott, úgy hogy ő Béla bácsival, Péter és Karesz ellen játszott (Karesz kicsit idősebb gimnazista társunk, sovány, magas, fürge mozgású fiú, nagyon ügyesen teniszezett...) Én egy olyan padon ültem, ami ahhoz a pályához volt közel, amelyen ők játszottak. Most is nagyon ügyesen játszott, meg is verték Péteréket.

Kedd este is lejött.Már mi játszottunk, de én nem nagyon szívesen, mert olyannal játszottam, aki nálam rosszabbul tud.(Talán K. Marcsával.) Hamar abba is hagytam, s leültem egy padra, közben néztem a meccset, amit ő (de itt már a keresztnevét irtam le) Sz. dr-ral, Péter és Karesz ellen játszott. Elvesztették a szettet. A szett végén azt mondta, hogy "azért, mert a lányok nem nekünk drukkoltak" , pedig neki drukkoltunk. (Cs, B, A és én néztük a játékot.) Egyszer játék közben is megjegyezte, hogy "ugye, oda drukkolnak?"

Az írást most este folytatom. Miközben írtam, ebéd után jött egy zápor, ami S. Klárit (osztálytárs) bevetette hozzánk, s miután elment, kimentem teniszezni.

"szerelmes vagyok"

1958. június 26. Szombat 1 óra

Három nappal ezelőtt két szóval kezdtem írásomat, ha teniszezés után írtam volna, akkor ez a két szó megváltozott volna, legalábbis az egyik, a "kitűnő" szót egy másik váltotta volna fel. Igen, akkor már nem szép tanulmányi előmenetelem közlését tartottam volna fontosnak, hanem azt, hogy
"szerelmes vagyok"

Most már nem "félek" ezt a szót leírni, hisz nincs abban semmi, ha egy embernek megtetszik egy másik ember.

Hát akkor mi is történt szerda este? (Ugye ezt kérdezed k. Naplóm?)

Kezdem, (hisz' szívesen gondolok vissza rá.)

A-val estefelé lementünk a teniszpályára. Rögtön észrevettük, amint beléptünk a "lombkapun", hogy rengetegen vannak a pályán. A padok is tele voltak. Először utunk az öltözőbe vezetett, s ekkor láttam meg először a kedves arcot, amely épp felénk nézett. Miután átöltöztünk sortra, mivel foglalt volt mind a két pálya, leültünk a túlsó melletti padra. Szemben ült velünk "ő". A. odahajolt hozzám, és azt mondta, hogy neki tetszik az a szigorló orvos, aki ott ül velünk szembe. Én visszafeleltem: nekem is, nagyon. Később miránk is sor került, kaptunk egy fél pályát, s ugyanazon a pályán játszott ő is, s én nagyon boldog voltam, ha ő idedobta hozzám a véletlen odaguruló labdát. Közben-közben ültem is, és figyeltem, persze, nem feltűnően, úgy tettem, mintha a játékukat figyelném. (tehát , ha a partnerénél volt a labda arra néztem. (még szép!) Ő is többször nézett felénk.

Alig vártam, hogy ismét reggel legyen. Korán, már 1/2 7-kor kinn voltam. (mire késztet a "szerelem", lám! A legjobb ébresztő, egy hétalvónak is.) Hamarosan lejött (Sz. dr-ral). Akkor teniszeztem A-val vagy Csillával. De hamarosan leültünk, szívesebben néztük. 8-kor elment. A. szerint a "mi kis orvosunk" (ahogy ő hívja) azt a dalt fütyülte játék közben, ami úgy kezdődik: "Nekünk találkozni kellett valahol, valahol...Tudtam úgyis rám találsz valahol, valamikor..." Igaz, hogy bár én közelebb ültem hozzá, nem hallottam, de azért elhittem neki, (mert jó érzés volt azt hinni, hogy ez esetleg nekem szól, A. viszont biztos úgy gondolta, hogy neki.)

Tegnap délután egy nagyon érdekes dolog történt. Otthon olvastam, és közben szólt a rádió. Egyszer csak hallom a sokszor hallott, s már jól ismert műsor címet:" Szív küldi szívnek szívesen"

No, gondolom magamban erre: "ha a műsorban benne lesz ez a dal, akkor ő egészen biztosan szeret stb... stb..." Meg kell jegyeznem, hogy az illető dal már nem olyan gyakran hallható a rádióban. És mégis, egyszer csak hallom: "Nekünk találkozni kellett valahol, valahol

Tudtam, úgyis rám találsz valahol, valamikor"

Boldog voltam. (Ez könnyen ment!)

S hogy a továbbiakban mi történt (törtéééént?! túlzás) azt már lerögzítettem délelőtt egy papírra. mindez tegnap este történt a teniszpályán. (egyedül mentem le, s később sem jött le, sem A. sem Cs, sem B.)

A papíron pedig ez áll:

Végre lejött, a fehér köpenyben. Úgy látszik, megéreztem, amikor épp a hátam mögé

ért, ránéztem, ő meg rám. Mikor teniszezett, néha odanéztem. (Legszívesebben állan-

dóan néztem volna.) Különös fény volt a pályán, a nap egyes foltokat világított meg. Ő

épp ilyen helyen teniszezett, s ez különös megvilágítást adott arcának. Egyszer, mikor

odapillantottam láttam, hogy ő is nagyon néz engem, s most én is hallottam, hogy

halkan fütyül. Tisztán nem hallottam, hogy mi volt, de mintha a "Nekünk találkozni

kellett" kezdetű dal melódiája lett volna.

-Az égen fenn szivárvány tündökölt, gyönyörű szivárvány. Sajnos hamarosan el

kezdett esni az eső, s ennek hatására a két "gyönyörűség" eltűnt.

(...)

"kitűnő vagyok"...

1958. júius 25. Szerda d.u. 1/2 2

Csak ezzel a két szóval kezdhetem most mondanivalómat:
"kitűnő vagyok"

minden tárgyból 5-ösöm van ismét. Tegnapelőtt azaz június23-án délelőtt, az évzáró ünnepélyen tudtam meg. Az iskolától jutalomképpen 150 Ft-ot kaptam, illetve annak felvételére jogosító cédulát. (utalványt?) Félévkor rajtam kívül csak Tamás volt kitűnő, most még hozzánk csatlakozott V Erzsi, V S Margit...(...)

Szóval ismét itt a hosszú vakáció.Csak két kötelességem maradt: a hegedűgyakorlás, és amikor szükséges: levélírás. (Úgy tűnik, mindkettőre noszogatni kellett!) Végezzünk egy kis számítást: tegyük fel, hogy nagyon szorgalmas leszek. (megjegyzem, hogy ez most különösen fontos, mert a konzervatóriumban szeretném folytatni hegedűtanulmányaimat, s a felvételi azt hiszem nyáron lesz, egyébként az időpontot ma tudom meg, Erzsi nénitől, aki ma Szegeden van, a fürdőben. (akkoriban még nem lehetett meg, vagy legalábbis nem volt kifejlesztve - a makói termálfürdőnk...amit most újjá készülnek varázsolni Makovecz tervei alapján!) tehát visszatérve: nagy szorgalom esetén: 2 órát gyakorolok naponta, ha épp esedékes a levélírás, akkor azzal eltelik maximum 1 óra, nagyon jó kislány vagyok: segítek anyunak ez is 1 órát vesz kb. igénybe. 24 órából így marad 20 óra, 10 órát untig elég átaludni. Tehát minden nap 10 szabad óra áll rendelkezésemre. Van összesen 70 nap, 70x10=100, tehát 700 órával rendelkezem. (Micsoda matematikai szemlélet! Még itt is... ) Időmilliomos vagyok. Ezt a rengeteg időt szeretném hasznosan kihasználni. (Meg a hirtelen megnövekedett szabad idő feletti öröm!) Úgy gondolom, sokat fogok teniszezni, nagyon szeretem ezt a sportot. 2-3 órát naponta rááldozok, s még egy sportággal fogok foglalkozni: az úszással. Tanulásnak fogható föl a könyvek olvasása, igaz , hogy D. tanár úr azt mondta szüneti útravalóul, hogy ne csak ebből álljon tanulásunk: augusztusban vegyük elő a latin, orosz és matematika könyvet. Hát a magam részéről úgy érzem, erre csak akkor kerül sor, ha nagyon unatkozom, ez pedig nálam ritkaság.

(Úgy látszik, elegem volt a tanulásból!)

Azóta

1957. augusztus 10. Szombat, 1/4 4

Azóta, amióta nem írtam, elég sok minden történt. Persze sokkal jobb itthon.

4 kottát vettem. Ma vettem a negyediket. Vivaldi a moll koncertje. Valószínűleg azt játszom a legközelebbi hangversenyen. Nagyon szép. (Még mindig a fülemben, és részben az ujjaimban is!)

2 napja járok teniszezni (a kórház pályájára.)

Egy héttel ezelőtt Hódmezővásárhelyen voltunk Magdi néninél. Nagyon jól éreztük magunkat nála. Azt mondta, hogy menjünk át minden szombaton. Azóta (csütörtökön) itt volt ő is, de csak rövid ideig. Majdnem egész idő alatt fényképeztem, 7 db.-ot készítettem, úgysincs még Magdi néniről egy képünk sem.(Csak gyerekkori, a családi fotókon, meg Anyuval egy gyönyörű, nagylánykori - (ezt később ki is küldtük neki külföldre, csak a másolata maradt meg nekünk, majd be is teszem ide valahogy egyszer) lehet, hogy ezeket nem ismertem akkor még? vagy nem vettem számításba? Nekem Magdi néni a nagynéném volt! Nem egy kis- vagy nagylány... Nagyon szerettem. Nemrég halt meg , Kanadában, 97. éves korában...)

Ezt a képet ezen a napon csináltam! a két testvér (anyu és Magdi néni)

Itt meg én vagyok látható Magdi néni oldalán, a combomon meg egy sebtapasz. Nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez a kép is aznap készült, bár Magdi néni ruhája , frizurája ugyanaz. Csak nem értem, hogy nem írtam a naplóban erről az esetről, hogy épp barackmagot törtem egy kisbaltával az eresz alatt, s mikor észrevettem a léckapu mögött kedvenc nagynénémet, úgy megörültem neki, olyan nagy vehemenciával álltam fel, és kezdtem szaladni, hogy a kezembe maradt kisbalta belelendült a combomba, kiszakítva belőle egy darabot, amit aztán a sebészeten láttak el. Bár a képen is látszik, csöppet sem zavar...

(Azt meg már más bejegyzésnél is észrevettem, hogy épp az emlékezetemben megmaradó fontosabb élmények hiányoznak, de legalább azok vannak itt, amiket úgyis elfelejthettem...)

----
Ma hiába mentem ki a teniszpályára, mivel nem volt lent senki. Anyu míg elment a Faárúgyárba, én kitakarítottam.
(Nocsak, ilyen házias lettem volna? De miért is mehetett anyu a Faárúgyárba? Valószínű valami begyújtásra alkalmas fahulladékért. Olyan nehéz volt a hatalmas szobánkat télen felfűteni, és mindig jóelőre gondoskodott tüzelőről.)