akad(t) téma

1960. december 30. Péntek este 1/2 7

Olyan régen írtam ide (az utóbbi időben megnyilvánuló "szorgalmamhoz" viszonyítva), hogy azt se tudom, hogy kezdjek hozzá. Nincs semmi túl-jelentős mondanivalóm, de azért akad téma.

Szünet van, s mindent csinálok, csak éppen ami a legfontosabb lenne, azt nem (a tanulást). - Sokat olvasok (Háború és béke a főolvasmányom), könyvtárba járok, minden filmet megnézek, néha hegedülök, bevásárlok - s anyu unszolására - járok fogorvoshoz. - Ma is voltam. Nagyon kedves volt hozzám, sokat beszélt, újra megnézte a fogaimat, s még egy lyukas fogat fedezett fel. Nem vagyok beképzelt (úgy gondolom), ha azt írom, hogy egy ici-picit tetszem neki. (Egyébként G.K. mesélte, hogy látta tegnap moziban a B. családdal, vagyis udvarol B.Zs.-nak!) Nem hiszem, hogy szerelmes vagyok bele, de a már ismert és újabb tüneteket tapasztalom, amikor beszélek vele, és szomorúan gondolok arra, hogy mi lesz, ha minden fogam rendbejön. Akkor sose láthatom?!! S talán ezzel lehet megmagyarázni, hogy mindig húzom-halasztom az elmenést - hisz' így kitolom azt az időt, amíg láthatom. De tökéletesen boldog lennék, ha meghódíthatnám! Dehát ez nem valószínű. S különben is, úgy látszik, az u.n. könnyebb fajsúlyú nők iránt mutat nagyobb érdeklődést, igaz, hogy ő sem valami komoly fiatalember. (inkább olyan, mint Bodrogi Gyula - Törőcsik Mari férje ) Persze ennek ellenére kiváló fogorvos.

ez a kép: Bodrogi és Törőcsik - 1964-es ugyan, - de ebből is sejthető kicsit a hasonlóság- Keleti Éva készítette (MTI fotó) - persze én Törőcsikre sose hasonlítottam...

Itt viszont (csak az érdekesség kedvéért) lányom látható Töröcsik Marival idén, azaz 2008-ban, miközben interjút készít vele (s később egy dijat vesz át, tőle,az egyetemen):

változnak az idők...

Az "Ideál"

1960. október 2.

Osztályfőnökünk ismételt felszólításának, és a magam kiváncsiságának, érdeklődésének engedve elolvastam tegnap (hosszúnap volt, engesztelőnap -egész napos bőjt - valamivel agyon kellett csapni az időt) a "Lányok könyvét". Nem akarok kritikát mondani a könyv felett, anélkül is már épp elég unalmas e napló tartalma. Egyetlen rész ragadott meg leginkább, amelyet elég közvetlen kapcsolatba lehet hozni velem, az érzéseimmel. Ez a rész az "Ideál" alcímet viselte, s arról szól, hogy egy egész osztály rajong tanárjáért, s ez a rajongás közel áll a szerelemhez. A dologból majdnem baj lesz, de az írónő, s a szereplők közül az emberségesek - megértik a lányokat, s nem hogy elítélnék, értékelik rajongásukat. (csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a Tanár úr 40 éves, nős ember, s jellemvonásai szinte azonosak - (nem Ővele) - T. tulajdonságaival - orosz tanár, férfias hang, zöldes-szürke "drágakő" szem, őszülő haj, gúnyos, flegmával írja be a jegyeket - olyan jót nevettünk ezen, amikor Irmával rájöttünk. Végeredményben egy kicsit tisztábban látom az én "kérdésemet", s mintegy bizonygatni akarom (a könyv hatására) magamnak, hogy az én "szerelmem" is "csak" rajongás volt, s Ő nem "szerelmem tárgya" volt, hanem csak "Ideál" . Nem is tudom, miért beszélek múlt időben, de talán így a helyesebb. - Nagyon ritkán látom, s olyankor olyan ösztönösen (de azért ésszerűen) viselkedem, hogy úgy figyelhetem meg magam, mint valami idegen személyt. Valamelyik nap 1 óra felé (magyar szakkör) előtt, a könyvtárba akartam felmenni, de a lépcső előtt meg kellett állnom, mert rengetegen jöttek le, és képtelenség lett volna velük ellentétes irányban közlekednem, illetve törtetnem. Hát egyszer csak Őt ismerem fel a diákseregben. (az igazgatóhelyettessel). Alighogy felismertem, "balra át, lépés indulj!" (Tereprajz a megértés érdekében)

(Itt a papírnaplóban következik egy ceruzás rajz, iránymegjelölésekkel)

Nagyon jelentéktelen, de rám jellemző ez a kis - epizódnak sem nevezhető - semmiség. - Úgy gondolom, az egész dolog csak idő kérdése, vagyis az fogja eldönteni helyzetemet, ha valaki az ő helyébe lép. De ki lesz az? (Tulajdonképpen, ha úgy vesszük állandóan szerelmes lelkiállapotban kellett lennem! ?)

kis javulás

1960. július 5. Kedd 19 óra

Ismét írok, de ez nem jelenti azt, hogy a "naplómbeli régi énem"nek megfelelően, vagyis, hogy Anyu ismét a régi. Viszont kétségtelen, hogy valamivel jobban van, de ez nála (sajnos) olyan változó. most már azért megvan a reményem, hogy klinikai kezelés nélkül is meggyógyul. Csak mielőbb megtörténne! mert most rettenetes a helyzet. Anyunak is, de nekem is. Anyu rengeteg korlátot szab, egyedül itthon tehetem azt, amit akarok (ill. -ném), sehova nem mehetek, még bevásárolni sem egyedül stb. De ezt nem vehetem tőle rossznéven, és nem is veszem, hisz' mégis ő beteg, és neki a legrosszabb.

Ma rájöttem, hogy létszükségletem a tanulás. - Nagyon szeretném kidolgozni a magyar érettségi tételeket, de még nem tudtam az eredeti tételfogalmazasákat megszerezni, s anyu nem veszi jónéven a "tanulás iránti vonzalmamat nyáron", úgyhogy egy kicsit el kell odáznom. De lehet, hogy e vágy nem a tanulásnak szól, hisz' nem a "magolást" szeretem, hanem a tételkidolgozást vagyis az áttekintő rendszerezést, másrészt a magyar irodalomé a rajongás. Viszont az is lehet, hogy csupán menekülni akarok az írók és alkotásaik közé a jelenlegi kissé nyomasztó helyzetemben. Hogy mivel telnek napjaim? Hát mindenesetre izgalmakban gazdagon, s mégis egyhangúan. Sokat tevékenykedem a háztartásban, de azért néha hegedülök is, olvasok (jelenleg a Rómeo és Júliát - s közben tanulom Julia monológját is ("Isten veled! Ég tudja, látsz-e többet...") és a Hollót is. (Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva-fájón...), nomeg rádiózom. Szóval azért nem panaszkodhatom, annál is inkább, mert anyu állapota javulóban van; s ez a legfontosabb.

kétségbeesve, egyedül

1960. július 1. Péntek 1 óra

Anyu betegsége egyre súlyosabb stádiumba fajul. Teljesen kétségbe vagyok esve. Nem akar feküdni sem, s orvosságot sem szed rendszeresen. S a legrettenetesebbek a hajnali és reggeli órák. Estére pedig általában kissé rendbe szokott jönni. Nagyon sajnálom anyut, de egy kicsit önző is vagyok, s őszintén bevallom, sokszor gondolok arra, hogy másnak mennyivel vidámabb a vakációja, s mennyivel szebbek voltak az enyémek is, (kivéve az idei téli szünetet és a tavalyi nyári szünet kezdetét is) s szomorúan kapkodok a szünet elmúló napjai után, de mindhiába. Szóval nem így képzeltem el ezt a nyarat sem. Azt hittem, sokat fogok strandolni (fiatalok közt lenni) olvasni, moziba járni, kirándulni, s minthogy tanáraink erőteljesen felszólítottak bennünket a tanulásra, az érettségire való felkészülésre, ezt is tettem volna. (V.E. máris egész nap tanul - ezt nem irigykedve, hanem furcsálva, csodálkozva konstatálom.) Most minden összedőlt. De mégis nem ez fáj a legjobban, hanem anyu egészségi állapotának szomorú ténye; a jelenlegi állapota is elkeserítő, de ha az egészet nézem, vagyis azt, hogy minduntalan visszaesik, még nagyobb fájdalmat érzek. Lehet, hogy valóban önző vagyok, de arra is kell gondolnom, hogy az én idegeim is nagyon sokat rongálódnak ilyen alkalmakkor. Jobban kimerülök, mintha egész nap készülnék az érettségire.- S az is súlyosbítja a helyzetemet, hogy szinte teljesen egyedül maradok ilyenkor. A rokonság persze a távolból "sajnál" - elégedjek meg ennyivel. E.néni is (mondja), ez ürügy a távolmaradására (persze hamis), de nem is hiányzik, mert anyura rendkívül rossz hatással van még akkor is, ha egészséges. M. néni is nagylelkűen megüzente, hogy egész nyáron szívesen lát. Persze úgy gondolta, hogy miután anyut beviszik a klinikára, én átmegyek hozzájuk. Tovább valószínűleg nem is gondolkodott, hisz' ha anyu egészségesen hazajön, nekem otthon a helyem. És különben is... (...) Miért nem jön át, s intézkedik ő? Tán el sem tudja képzelni, hogy milyen lelki vívódások játszódnak le bennem, s mennyi izgalom ér, s mégis utolsó percig reménykedek, hogy a klinikai kezelés nélkül is helyreáll anyu egészsége - míg megáll előttünk a mentő - s akkor a legnagyobb izgalom..., hisz anyu természetesen nem akar bemenni a klinikára..., s aztán már csak pár nap nyugtalanság, s végre a postás levelet hoz, amit már egy egész más anyu írt, majd egy-két látogatás, s 3-4 hét elteltével teljesen egészségesen, szinte újjáéledve jön haza az én drága anyukám. De sajnos, úgy látszik, sosem teljesen meggyógyulva, mert a fent leírtak , vagyis anyu betegségének lefolyása -az ésnszemszögemből nézve -, már sajnos elég gyakran megismétlődtek. - Lehet, hogy kicsit túl szigorú ítéletet mondtam M. néniről, s talán jogtalanul, hisz' végeredményben nagyon rendes nagynéni, törődik is velem, s én szeretem is, de most az érzelmek úgy fel vannak korbácsolva bennem, hogy a legsúlyosabb ítéletekre vagyok kész. Talán írnom kellene neki, megkérnem , hogy jöjjön, segítsen, - ezt meg is teszem ma, jó az ötlet. - Lehet, hogy jön, lehet hogy nem, én mindenestre megtettem akkor, amit tehettem e téren, ha írok. (De hát valóban "néma gyereknek anyja se, de nagynénje se... értheti a szavát! valóban. Én itt panaszkodok, csak a még némább naplómnak...)

Nem tudom, mikor jelentkezik ismét a régi, az álmodozó, kissé csapongó J. itt e Naplóban. Szeretném, ha mielőbb.

nyári tervek

1960. június 17. Péntek 1/4 5

Remélem, kikecmeregtem a tegnap rajtam uralkodó szentimentális hangulatból, s mai soraim már közelebb állnak a valósághoz a tegnap írtaknál. Bár, ki tudja? E napló bűverővel bír; ha előveszem, mindig Rá gondolok, s általában őmiatta veszem elő, hogy vele legyek, legalább gondolatban. De most már, a tegnap vett búcsú után, ezt sem "szabad". Csakhogy tulajdonképpen hétfőig engedélyezhetnék egy kis feloldozást, hiszen az évzáró ünnepély még hozzátartozik az iskolaévhez, de lásd szilárdságomat, állom a szavam.

Itt a szünet, de még nincs határozott programom. Egyelőre pihenek - olvasok, bevásárlok, játszom, moziba megyek. Eddig ugyanis ezt csináltam. Szeretnék strandra járni rendszeresen és beosztani komolyan, napirendszerűen napjaimat. Valószínűleg egy néhány hétig Vásárhelyen is leszek - Magdi néniéknél, Dórával.

Furcsa, hogy a nyári tervekről, azaz az akkori jövőről, én itt és most, mikor ezt írom (2008. júlisában)- múltként tudok....

1960...

1960. január 4. Hétfő este 1/2 7

Ha valaki elolvasná ezt a naplót (ami persze semmiféle szempontból nem lenne hasznos se rá, sem rám nézve), azt gondolná, hogy írója egy olyan valaki, akinek más gondjai nincsenek is, minthogy buta érzéseivel foglalkozzon. Pedig aki ezt hiszi, téved. Bizony vannak nekem egyéb gondjaim is, amik viszont valójában gondok, de nem annyira naplóba való könnyebb műfajhoz tartozók. (vajon honnan szedtem én ezt a tévhitet, hogy a napló "könnyebb műfaj"?!) (ugyanis szerintem azok a "gondok", amikkel szoktam (itt) foglalkozni, könnyű "gondok", amik jólesőek. (hm..., kezdődő mazochizmus?) Talán legnagyobb gondja életemnek anyukám betegsége, amely hosszabb-rövidebb szünet után visszatér. Jelenleg is ki van merülve. Vásárhelyen voltunk, ott érte el tetőpontját betegsége, úgyhogy haza kellett jönnünk, pedig különben az egész szünetben ott maradtunk volna. Andykát ismét bámultam, főleg okosságát. - De látod k. Naplóm , hogy ez a szomorú téma nem idevaló, hisz' a napló rendeltetésébe lehet , hogy beletartozna ez is (na lám!), én viszont -btapasztalhatod is - a naplóírást felüdülésnek, kikapcsolódásnak használom (a naplóolvasással együtt).

S az életnek vannak kézzelfogható örömei is. Ma is pl. ilyen öröm ért... A szünetre 30 matematika példa van feladva, s ebből ki voltam jelölve beszámolónak (ui. az 5-ösöm meg van kérdőjelezve, 0,3 a négyzeten miatt. Nem érted? szóval 0,3 a négyzeten = 0,09 és nem 0,9, ahogy én mondtam egy alkalommal, s 1-est kaptam érte.) Tanár úr viszont ugyanakkor kijelentette (ez a múlt év - 59. - utolsó óráján volt), hogy a faliújságcikk váltságdíj; aki jó cikket ír (az általa megadott témára), annak elengedi a beszámolót. S hozzám külön odajött szünetben, hogy ugye írok (u.i. már év eleje óta kér rá, eredménytelenül). - Hát neki is ültem 28-án, és megírtam a cikket az olvasásról. Tegnap pedig felülkerekedtem, elmentem V. E.-hez, és izzadságos, hosszas munkával együttesen legépeltük. - Ma 9-re be kellett menni az iskolába megbeszélésre. Beadtam a faliújságcikket Csabáéval együtt. Egyszer csak hallom Cs. hangját. "Juli? Elengedi a beszámolót?" "Kérdezd meg Te! " - válaszolom elővigyázatosságból. Meg is kérdezte - vesztére - tanár úr azt mondta, hogy annak könnyebb lesz csupán a beszámolója. - Kicsit elkeserített ez, mert úgy gondolkodtam, pénteken lesz a beszámoló, hétfőn az első tanítási nap. Még nem lehet tudni, de valószínűleg meghosszabbítják a szünetet. Na már most, mivel erre nem lehet számítani, el kell készülnöm a tanulnivalókkal hétfőre, ez viszont csak úgy lehetséges, ha péntekig is tanulok, pedig a beszámolóra való felkészülés tetemes időt vesz el, s így agyon van lőve a szünetem, s ha meghosszabbítják a szünetet, és nem sikerül a legjobban a beszámoló, bosszankodom esetleg, hogy miért vettem el tanulással a beszámolóra való felkészülés idejét. - Node az efféle aggályaim csak 3 óráig tartottak. U.i. osztályfőnököm eljött hozzánk azzal a hírrel, hogy nagyon tetszik neki a faliújságcikkem, s ezért elengedi a beszámolót. Nagyon örültem, de talán annak még jobban, hogy ilyen rendes osztályfőnököm van. (pedig egy párszor, mikor összeszidott, félreértettem). S azt hiszem, ez a legfontosabb. (a 30 mat. példát így is úgy is megtanulom.)

(én ezt az egészet már nem is tudom felfogni, egyszerűen nem értem, lányomnak felolvastam, azt mondta, hogy "szörnyű stréber" voltam. Szerintem ez nem stréberség... valami más. "A kor hatalma" )

-A szünet egyébként elég unalmas; s rányomja a bélyeget anyu lehangoló betegsége.

megfázva

1959. december 4. Péntek 12 óra-

Vannak pillanatok, amikor tele van a szívem érzésekkel, vagy a fejem gondolatokkal, s ilyenkor muszáj kiönteni, és ezért veszem elő a naplóm. Viszont van, amikor előzetes meggondolás és cél nélkül írok, s később magam is megbánom, illetve súlytalan, unalmas dolgokról számolok be. Jelenleg is az utóbbi a helyzet: beteg vagyok (nagyon megfáztam), tanulni nincs kedvem (mikor van?!) már agyonolvastam magam (tegnapelőtt este, tegnap és ma délelőtt kiolvastam a Különös házasság két kötetét) mindjárt kész az ebéd), mit is csinálhatnék? Hát itt van az én kedves Naplóm, beszélgetek vele egy kicsit.

Kezd kétségbeejteni a szívem túltelítettsége, már arra gondolok, hogy ez betegség. De nem tudok ellene tenni semmit, mikor úgy néznek rám, hogy az emberben akaratán kívül megmozdul valami. Szóval nem én vagyok a hibás, legalább is részben. Nem tudom, a többi lány hogy van ezzel, de úgy érzem, s félig-meddig tapasztalom, hogy más a felfogásuk, nem veszik annyira komolyan a dolgokat. (Egy alkalommal meghökkentett, amit egy osztálytársam mondott. Fiúkról, szórakozásról beszéltünk. - Te, Juli, én nem tudom elképzelni, hogy neked tetszett vagy tetszik egy fiú! - mondja. Miért? - kérdem csodálkozva, s kicsit érző emberi (sőt akkor szerelmes) mivoltomban megalázva. - "Mert mindent olyan komolyan veszel." (Egy pillanatra arra gondoltam, hogy ha nincs is igaza, mondott egy csöpp igazat, u.i. nem "fiú" tetszett akkor, hanem egy meglett férfi!) Valóban lehet, hogy komolyan veszem a dolgokat, de ebben bennevan a szerelem is, s itt volt Mari nagy tévedése. S bár ő ott van minden össztáncon, és bálon, merem állítani, hogy mélyebben érzek, mint ő.) S hogy a fiúk általában tetszenek-e? Elgondolkoztató. Általában igen is , nem is, de még olyan kiforratlan legtöbb! Lehet, hogy az a kerista fiú is csak addig tetszik, míg nem ismerem, így ismeretlenül sokkal tökéletesebb, s biztos valójában rengeteg hibája van, hisz' ember nincs hiba nélkül.

- Mégis csak volt egy kis alapja annak, amit mondott M.

- Mi lehet azzal az ebéddel? Leszólok már Anyunak a konyhába. -

-Már este felé jár az idő. Erzsi meglátogatott, megmutatta a leckéket. Mondta, hogy rosszul nézek ki, ne menjek még holnap iskolába. Anyu sem akar engedni, de valószínű megyek, mert utálok hiányozni, a pótlás miatt, s délután zenekar lesz, amin okvetlen jelen kell lennem, u.i. hétfőn szerepelünk, s még egy próba sem volt, még a kottáját sem láttam annak, amit játszunk. (Részlet Beethoven IX. szimfóniájából) - D. tanár úr is beteg szegény, nem tanít.

nem az, amit szeretnék...

1959. augusztus 12. szerda d.e. 9 óra

Elővettem Naplóm, és írni kezdek bele, s érzem, hogy nem az fog idekerülni,amit szeretnék, ami a szívemen van.

Ó! a szív? Igen. Pedig nem is vagyok jelenleg olyan veszedelmesen szerelmes. A strandon persze fiúkkal is vagyok. Egy közülük szívesen udvarolna is. De én most nem erről akarok írni.

(Viszont van pár aktuális archív fotó ez időből, -mellé meg -pár száraz, de informatívabb bejegyzés a kisnaptáromban, amiket persze eme napló szempontjából nem is tarthattam fontosnak:

elkezdtem az érettségi tételek kidolgozását (II. után, nyáron! - őőőőrület!)

1959.július 21. Hétfő Reggel érettségi tétel (3.) Koksz(5 mázsa) behordása, 3 mázsa barnaszén, 1 mázsa 20 kiló fa is jött.

Íme, a bizonyság: szenet lapátolok a fotón épp:

Barackhámozás lekvárnak. Anyuval séta. Erzsi néninél.

július 22. Szerda D.e. érettségi tételek. D.u Anyuval biciklivel bevásárolni. Fogorvosnál jobb alsó 7. tömés(amalgán)

július 23. Csütörtök D. e póstán, könyvtárban. d.u strandon (halásznadrág, új fürdőruha) Este Erzsi néninél. Rádió: Aida

július 24. Péntek 1/2 9-ig alvás. D.e. Erzsi néninél. Cipóért (hiába).1/2 2- 6 strandon, nagy meleg, a víz sem hideg, de piszkos, áradt. Este cipóért, tejért.

július. 25. Szombat Anyuval bevásárlás. Reggeli után (10) strandra. .e. napsütés, d.u. borús, hűvös idő. 5-ig voltunk. Este Erzsi néninél.

július 26. Vasárnap 10-ig aludtam. Erzsi néni hívatott kérdőív ügyben. (?) A "Jereváni lány"-t kiolvastam. Ebéd után érettségi tétel. Erzsi néninél. (vendégek is)

július 27. Hétfő 1/2 12-ig aludtam, Erzsi néninek vittem káposztáskockát, d.u. krumplit szedtem (az udvarunkban lévő konyhakertben) Este rádióhallgatás: "A gyerek nem akadály"

július 28. Kedd Anyuval órásnál, boltokban (gyanta) D.u. bélyeg-mosás, szortírozás. Varrónőnél. (a bélést megvette) (de vajon mihez?)

július 29. Szerda Hajnalban utazás Szegedre. Klinikán. (biztos ellenőrzésre kellett mennie anyunak -kijövetele utáni 2 hét elteltével) Konziban (felvételí ív beadása). Köpenynézés. Ipari vásárban. Korzón. (Erzsi néni is). Ebéd a Hágiban . SZUE-ban. (uszoda):

július 30. Csütörtök

Anyuval bevásárlás. "Kegyetlenség" olvasása. (Azt hiszem jutalomkönyvnek kaptam!) D.u. érettségi tétel: Szigeti veszedelem. Erzsivel (osztálytárs, barátnő - jelenleg fül-orr-gégész, Szegeden, néha találkozunk , és felelevenítjük ezeket az emlékeinket) olvasókörön. "Fekete gyémántok" Erzsi néninél.

július 31. Péntek Patikában, Erzsi néninek hoztam gyógyszert. Gyalog a strandra Anyuval 3-kor. Ott M.K. M.E. majd K.S. H.Z. F.G.-val. (nem igen tudom már kiket takarnak a monogramok) Nem fürödtem a sérülés miatt. (erre se emlékszem)Visszafelé viharban.

augusztus 1. Szombat Órásnál. Bevásárolni. Segítettem főzni: palacsintát sütöttem, almát hámoztam, reszeltem. D.u. ebédeltünk. (Erzsi néni is) Levélírás, postán, kenyérért. Erzsi néninél. Tejért. (azt valamelyik szomszédból hoztuk, házitejet - mint ahogy tojást is)

augusztus 2. Vasárnap 9-ig aludtam. Gyakoroltam. (na végre!) 3-kor Erzsi bejött értem, lementünk a strandra. É.Zs. É Gy. F.G. H.I. römiztünk. Séta. Erzsi néninél Anyuval. Levélírás. Hegedülés.

augusztus 3. Hétfő Utazás Szegedre Erzsi nénivel. D.e. korzón, parkban, szabadtérit megnéztem. D.u. múzeumban, cukiban, díszműkiállításon. Itthon vacsora. (Erzsi néni is.)

augusztus 4. Kedd Postán Nagymama csomagjának átvételére, bevásárlás, fogorvos. Erzsi itt, vele a szőlőjükbe. Olvasás.

augusztus 5. Szerda D.e. megvettem a harmadikos füzeteket, vasaltam. Erzsi bejött értem, ebéd után strandon Erzsivel Este olvasókör. "Ahol a pénz nem isten"

stb... abbahagyom, tényleg unalmas... ez a naptár... (nemnapló)

Röviden, ami történt...

1959. augusztus 4. Kedd este

El kell ismernem (inkább: be kell(ett) látnom), hogy nem vagyok valami szorgalmas naplóírás terén. Pedig jelen esetben még azt sem hozhatom fel mentségül, hogy nem értem rá, hisz' vakáció van.

Megpróbálom röviden leírni, ami történt , mióta nem írtam:

Június 4-én volt a szolfézs vizsgánk. Jól sikerült, 5-öst kaptam az indexembe, s meg is dicsért Aracsi, azt mondta, hogy egész évben rendszeresen, szépen dolgoztam. (Nagyon jó órákat tartott, bár szigorú volt, jókat énekeltünk Kodály biciniumából, s emlékszem, nemegyszer a vonatban készültem, befogott füllel, kottával az ölemben... kiszámítva az időt)

június 9. van rányomtatva ennek az igazolványképnek a hátoldalára., ez került be az első személyi igazolványomba, annak idején rémesnek találtam, (lányom most is annak, hiába a fiatalság kritikusabb..., meg persze, könnyű neki, az ő egyértelmű szépségével) én most már nem is... annyira, mondjuk a piros pöttyes egyenruhánk most se tetszik, se a túlrövid, rosszul (szárazon!) vágott hajam, amit sürgősen meg is növesztettem ezután...

Ő a lányom, -eleve hosszú hajjal - ugyanilyen korában azaz 16 évesen (de ők már 14 évesen kaptak személyit)

10-11-12-13. pedig a gimiben voltak összefoglalók. Ezek is jól sikerültek. (Történelem és orosz összefoglalón X. volt az elnök, s ez (sajnos) nem volt közömbös számomra. Hogy miért? Talán egyszer majd leírom, de nem valószínű. (Leírtam, ajaj, többet is, mint kellett volna!)

10-én volt Ottó esküvője is. Egy holland lányt vett el, s az esküvő Hollandiában, Bergenben lett megtartva. (Amszterdamban élő) Nagymamám is ott volt az esküvőn.

14-én d.u. zsúron voltam, az egész osztály, Majoroséknál, Kiszomboron. (osztálytársnőnk szülei láttak vendégül, M. M. minden nap biciklin járt be Makóra, hóban-fagyban-szélben. Anyu nem egyszer vele példálózott, mikor nem akaródzott szokás szerint kibújni az ágyamból, hogy M. már tekeri a biciklit a házunk előtt) Este pedig itthon a IX. szimfónia a Kultúrházban, helyesebben annak udvarán. De jobb is, ha a körülményekről nem számolok be, csak annyit, hogy anyu nagyon ideges volt ettől kezdve, míg 20-án be is ment a klinikára. (épp a születésnapján?! az 51.-en.)

15-én megtörtént a hegedűvizsga. 4-est kaptam. (Várnagy szavaival: "megérdemelt" 4-est)

16-án társadalmi munka (kapálás) Igáson.

20-án volt az évzáró ünnepély: "kitűnő" vagyok, de nem tudok örülni ennek, mert anyu beteg.

25-július 15-ig Magdi néniéknél nyaraltam Vásárhelyen. Dóra is ott volt (s van is) a kisfiával. Természetesen remekül éreztem magam. Csak most is sokat veszekedtünk Dórával. Hogy Andy milyen, azt nem lehet szavakkal kifejezni. Bámulatos, hogy mennyire okos.

Magdi néni és Andriska - a kép hátlapján:" A kisunoka a nagymama fejére nőtt. Vásárhely, 1959. július 13."

" Szűk ez a koffer, de azért szívesen elutaznék benne Makóra. "(Andy) Vásárhely, 1959. július 15.

15-én anyu is hazautazott a klinikáról, teljesen egészségesen.

A szünidő veszedelmesen kopik, s jóformán semmi komolyat még nem műveltem. Strandolok, olvasok, de nagyon kevese hegedülök. Szóval szörnyű lusta vagyok.

Vásárhelyről

1958. augusztus 22. Péntek este 1/2 9

Ma d. u. érkeztem meg Anyuval Hódmezővásárhelyről. igaz, hogy nem úgy történt az átutazás, ahogy terveztük, de így sokkal jobb volt.

Magdi néni szerda este telefonálni akart, de a postaértesítést csak későn kaptuk kézhez. Másnap anyu az egész délelőttöt a postán töltötte a telefonügy miatt.(Sajnos ilyen nehézkesen tudtunk akkoriban, s még sokáig telefonálni... Csak a postáról. Ha előzetesen meghívtak. Egyszerűen képtelenek voltunk telefont szerezni. Pedig később különösen nagy szükség lett volna rá...) Végül is megtudtuk, hogy Magdi néni Makón van. Telefonált nekünk az ügyvédi munkaközösségből. Rögtön mentünk G-ékhoz, ahol találkoztunk vele,de nem sokáig maradtunk ott. 3-ig sétálgattunk Magdi nénivel, vártunk az autóra. Nagyon örültem annak, hogy Magdi néni átvitt magával az autóval. Igaz, olyan hirtelen jött, hogy úgy mentem el, ahogy voltam, egy szál ruhában, de sajnos szövetben, mivel reggel még hűvös volt. Anyu Erzsi nénivel másnap jött utánam vonattal és a csomagokkal. - Szóval így kerültünk át. -

Dórával és Pistával (Dóra férje) találkoztam, amikor kiszálltam az autóból, hazafelé menet. Az állomás felé igyekeztek, Pestre utaztak. Dóra vasárnap visszajött Vásárhelyre. (Pista Debrecenbe. )

A legfontosabbra térek, úgy is mondhatnám, a tárgyra: Andira. Nagyon-nagyon megszerettem a kisfiút, és dicsekvés nélkül elmondhatom, ő is engem. Bizonyítékul szolgáljon pl. az, hogy nagyon gyakran emlegette a nevemet, s érdekes, nagyon gyakran úgy, hogy : Nuni, ana, Nuni, ana. (Nuninak hív) , valamelyik éjjel a nagy ágyban aludt Dóra és én köztem, és amikor fent volt, simogatott. Bámulatos, hogy milyen okos. 15 hónapos, és mindent beszél, mindent megért, számol, verseket mond el kívülről, pedig nincs is túlfoglalkoztatva. Az egész társaságból leginkább őt sajnáltam ott hagyni. Csak az vigasztal, hogy egy tucat felvételt csináltam róla.

(Ezeknek csak töredékét találom, illetve egy évvel későbbieket is - de nem akarom keverni...)

(Ezt itt Andrisról és Erzsi néniről csináltam, ő előbb elutazott, mint mi, Pestre) (Hátlapon:"Nem tudok lemenni Erzsi néni öléből. Andi - Hmvásárhely, 1958. augusztus 15."

Igazán jól éreztem magam. Ha nem lenne így, akkor nem suhant volna el olyan hamar ez a nyolc nap. Általában Andival játszottam, mikor fent volt, vagy hegedültem, amit nagyon élvezett a kis cuki. Amikor aludt, Dórával olvastunk, kártyáztunk. Voltam néhányszor strandon, egyszer moziban, a "Gyermekkori szerelem" című filmet néztük meg Dórával. Ez az este, melyen többek közt moziban voltunk, emlékezetes lesz számomra. Előtte strandon is voltunk, a film nagyon hosszú volt, és 12 órára értünk haza. Dóra a csomagtartón vitt, és közben beszélgettünk. Megvitattuk a filmet és az azzal kapcsolatos problémákat.

napirendek

1958. augusztus 4. Hétfő d.u. 1/2 3

Csütörtök óta nem történt semmi nevezetesebb vagy érdekesebb dolog, de mivel írni való mindig akad, és sajnos a borult idő miatt szobafogságra vagyok ítélve, mégis írok.

Még 4 hét, és vége az arany-szabadságnak. Jelenleg az a véleményem, hogy nem is bánom, de lehet, hogy tegnap a strandon nem így vélekedtem volna, és ma sem, ha jobb idő van. Mindenesetre, hogy hasznosan teljen el a 4 hét, csináltam napirendet, és ma már 3 pontját pontosan, előírásszerűen betartottam.

Íme a napirend. (2, az egyik akkor tartandó be, ha strandolás is van, a másik akkor, ha nincs. Persze a kettőt összevariálni is lehet, pl. akkor, ha nem pont 10-6-ig strandolunk.)

a.)

7-8 teniszezés, vagy

8 felkelés, utána reggelizés

1/2 9-10 gyakorlás

10-6 strandolás (ott olvasás is)

1/2 7-1/2 9 (vacsorázás) gyakorlás

1/2 9-9 vacsorázás

b.)

7-8 teniszezés

8-10 szabad idő (olvasás, levélírás stb.)

10-12 (levélírás) gyakorlás

12-1 segítés, ebédelés

1-1/2 3 pihenés (alvás vagy fekve olvasás)

1/2 3-1/2 4 naplóvezetés

1/2 4-12 5 gyakorlás

1/2 5-12 6 orosz, latin, matematika

1/2 6-6 evés

6-8 teniszezés

8-1/2 9 vacsorázás

Én magam nagyon szeretném, ha sikerülne a fentieket betartani, különösen a napi 3-3és 1/2 óra hegedülést, mert most ez a legfontosabb. De az "orosz-latin-matematikából" nem tudom, hogy lesz-e valami. ez, amit D. tanár úr kíván. Szerintem elég lesz megkezdeni a tanulást szeptemberben. Akkor úgyis ismétléssel kezdjük a tanévet. Esetleg az orosz és latin szavakat átnézem majd, és néhány matematika példát megoldok, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem.

"kitűnő vagyok"...

1958. júius 25. Szerda d.u. 1/2 2

Csak ezzel a két szóval kezdhetem most mondanivalómat:
"kitűnő vagyok"

minden tárgyból 5-ösöm van ismét. Tegnapelőtt azaz június23-án délelőtt, az évzáró ünnepélyen tudtam meg. Az iskolától jutalomképpen 150 Ft-ot kaptam, illetve annak felvételére jogosító cédulát. (utalványt?) Félévkor rajtam kívül csak Tamás volt kitűnő, most még hozzánk csatlakozott V Erzsi, V S Margit...(...)

Szóval ismét itt a hosszú vakáció.Csak két kötelességem maradt: a hegedűgyakorlás, és amikor szükséges: levélírás. (Úgy tűnik, mindkettőre noszogatni kellett!) Végezzünk egy kis számítást: tegyük fel, hogy nagyon szorgalmas leszek. (megjegyzem, hogy ez most különösen fontos, mert a konzervatóriumban szeretném folytatni hegedűtanulmányaimat, s a felvételi azt hiszem nyáron lesz, egyébként az időpontot ma tudom meg, Erzsi nénitől, aki ma Szegeden van, a fürdőben. (akkoriban még nem lehetett meg, vagy legalábbis nem volt kifejlesztve - a makói termálfürdőnk...amit most újjá készülnek varázsolni Makovecz tervei alapján!) tehát visszatérve: nagy szorgalom esetén: 2 órát gyakorolok naponta, ha épp esedékes a levélírás, akkor azzal eltelik maximum 1 óra, nagyon jó kislány vagyok: segítek anyunak ez is 1 órát vesz kb. igénybe. 24 órából így marad 20 óra, 10 órát untig elég átaludni. Tehát minden nap 10 szabad óra áll rendelkezésemre. Van összesen 70 nap, 70x10=100, tehát 700 órával rendelkezem. (Micsoda matematikai szemlélet! Még itt is... ) Időmilliomos vagyok. Ezt a rengeteg időt szeretném hasznosan kihasználni. (Meg a hirtelen megnövekedett szabad idő feletti öröm!) Úgy gondolom, sokat fogok teniszezni, nagyon szeretem ezt a sportot. 2-3 órát naponta rááldozok, s még egy sportággal fogok foglalkozni: az úszással. Tanulásnak fogható föl a könyvek olvasása, igaz , hogy D. tanár úr azt mondta szüneti útravalóul, hogy ne csak ebből álljon tanulásunk: augusztusban vegyük elő a latin, orosz és matematika könyvet. Hát a magam részéről úgy érzem, erre csak akkor kerül sor, ha nagyon unatkozom, ez pedig nálam ritkaság.

(Úgy látszik, elegem volt a tanulásból!)

1957. december 8. Vasárnap e 1/2 7

Sajnos megenyhült az idő, s ha csapadék esik, akkor az nem hó, hanem eső. Most is ez a helyzet, esik az eső. Anyu moziban van. A "Dani" című filmet nézi meg. Én írok, s közben figyelem a rádiót. A "Kincses kalendárium"-ot hallgatom. A leckém már nagyjából kész.A "Mégis mozog a föld"-et fogom este olvasni, mert már épp ideje. A könyvtárból is szóltak, de amúgy sincs olyan sok idő hátra az elolvasására.

Két hét múlva kikapjuk a szünetet, egy hónapig fog tartani. (Ezt már írtam korábban, úgy látszik, már nagyon vártam!) Szóval 22-én kapjuk ki. 26-án, csütörtökön utazunk Pestre, az estivel. Pénteken, szombaton, vasárnap leszünk ott, s hétfőn jövünk vissza. Ez most már biztos. Több, mint valószínű, Feri bácsiéknál fogok lakni. De jó lesz majd! Ágikát láthatom, s vele lehetek! (Meg hogy mennyire szerettem a kisebb gyerekeket! "Ágika" is már 55 éves, orvos, két nagy fiúgyerekkel...)

Be is fejezem, mivel a "Kincses kalendárium" befejeződött. (Mi lehetett ez az érdekfeszítő műsor?), és még a történelem leckét nem tudom, hozzáfogok a megtanulásához. (A kis szorgalmas... és még a kötelező Jókai is az esti programban....)