Balatonboglár

1957. július 19. Péntek d. e.10 ó.

E sorokat már Balatonbogláron írom.

Most össze próbálom foglalni az eddig történteket.

1-én megvolt a hangverseny. A végén csak d.u. játszottam mindkét darabot, V. Juci néni kiharcolta, hogy ne legyek utolsó. Az első darab után is tapsoltak, s ha nem kezdem el a másikat, még tovább csinálják. Mikor azt is befejeztem, olyan hosszan tapsoltak, hogy az öltözőben is még hallottam. Ennyit arról, ami Makón történt.

2-án este 1/2 8-kor érkeztünk meg Budapest Nyugati P. U.-ra. Feri bácsi és Angyika (nagybátyám, felesége) várt bennünket. Már Ágikára (kislányuk) nagyon kíváncsi voltam. Végre megérkeztünk hozzájuk. Ági és Rózsikanéni (Angyika nevelőanyja, Ágikára ő vigyázott) nyitottak ajtót. Nem is gondolta Anyu, hogy Ágika ilyen szép.

Később meggyőződtünk arról, hogy nem csak szép, hanem feltűnően okos is. 4 és 1/2 éves, és elszámol 100-ig, s 10-ig kivon, összead, nem az ujján, hanem fejben. Olyan édes, amikor gondolkozik, s hirtelen kivágja a számot, természetesen a megfelelőt. Rózsika néni is nagyon aranyos volt, nagyon finomakat főzött- (Vissza is sírtam Anyuval itt, Bogláron a főztjeit.) Pesti ottartózkodásunkkor voltunk többfelé. Kétszer a Margitszigeten, amikor Anyu Angyikával elment szinházba, akkor én Feri bácsival elmentem a Városligetbe. Voltam vele moziban, cukrászdában. Voltunk a Rózsadombon is, Bagyóéknál, anyu unokatetvérénél. Hegedültem neki (Bagyó Lili néni az Operaház első hegedűse volt!), meg volt elégedve a játékommal.

(Ez a kép Lili néninél készült a Rózsadombon, a két kisgyerek kezét fogva - a kisfiú "Janó" anyu unokatestvérének fia, az apukájával volt ott épp, azóta se láttam és nem is tudok róla, - mióta ez a kép elkészült... s amit most találtam meg! Fe kéne kutatni (biztos már nagyapa), de még a vezetéknevét se tudom. (anyai ágon rokon)

Kabátot is vettünk, Angyika segítségével. 480 Ft-ba került. (Hűha!) Kedden már 5-kor felkeltünk, mert 7-kor indult a vonat. Feri bácsi jött ki velünk.

1/2 12-kor már Balatonbogláron voltunk, ez az út sokkal kényelmesebb volt, mint a Makó-Pesti.

Eddig sajnos inkább rossz időnk volt mint jó. Csak 2 napja van kimondottan meleg.

Töredékesen

1957. június 27. Csütörtök este 7

D.e. fél 11-kor hegedű órán voltam. Persze csak a darabokat játszottam el, s így hamar elvégeztem...

Magdi néni itt!

1957. junius 26. Szerda

Reggel fél 10-re be kellett mennem a Szegedi utcai iskolába, mert tegnap azt mondták a vizsgán, hogy megkapjuk a bizonyítványt. De nem kaptuk meg.

Elmentem hegedűórára, s mikor hazajöttem, kitisztítottam a hegedűmet benzinnel és dióbéllel. Úgy ragyog, mint új korában, vagy tán még jobban.

D.u. Magdi néni (anyukám húga) átjött Vásárhelyről. A cukrászdában vártunk rá 3-1/2 5-ig. Erzsi néni is ott volt.( nagymamám testvére) 1/2 7-ig ért rá Magdi néni. Hozott egy fekete rövidujjú pullovert és egy tarka nyári ruhát. Hozott a kis Andrisról (unokájáról) fényképeket is. Azt mondta, hogy az idén több ok miatt nem mehetek el Debrecenbe Dóráékhoz (lánya, Andriska anyukája), de jövőre igen.

Most már gimnazista vagyok...

1957. junius 25.

Most már gimnazista vagyok. Tegnap íratkoztam be. Több mint valószínű, Bucival egy osztályba kerülök.

Ma délelőtt elég sokat gyakoroltam, mert délután vizsga lesz.

A vizsga előtt találkoztam Erdélyivel (festőművész), a rajzszakkör vezetőjével, s összeszidott, hogy miért nem járok, azt mondta, hogy már hol tartanék! Mindenesetre megígértem neki, hogy járni fogok a szakkörre.

A vizsgán én voltam a legutolsó. Elég jól ment amit kértek, csak a hegedűm még mindig fátyolosan szól.

Tanár úr még a vizsga után órát adott.

Évzáró

1957. junius 23. Vasárnap

Reggel nem mentem be a gimnáziumba a szereplésre,mert este hajat mostunk, és nem száradt meg a hajam reggelre. (Sűrű haj! vastag, magasfalú, hűvös lakás!) Őszintén szólva nem is bántam, hogy nem mehetek , mert így tovább aludhattam. (ó, azok a maratoni, hétvégi alvások, ezt lányom tőlem örökölhette!)

D.u. 6-kor volt az évzáró. A rózsaszínű ruhát vettem fel. (Hogy-hogy nem egyent?! Ja, elballagtunk...) Anyu is eljött. Nem izgultam a bizonyítvány miatt, esetleg csak a vers miatt. - Ma utoljára gyűlt össze az osztály. - Igazgató bácsi a beszéde után okleveleket osztott ki a VIII. a és b kitűnő tanulóinak. Az á-ból Buci, Bene Laci, Kószó, a mi osztályunkból én, Sára és Tamás kaptunk. Aztán a jutalomkönyveket osztotta ki a diri, én Fekete Sándor Kele c. könyvét kaptam. (Elég hülye könyv. Bocsánat a kifejezésért.) Sári a János Vitézt. (Ugyanazt amit én tavaly karácsonykor.) Ahogy a diri kiosztotta a könyveket, rögtön elkezdett esni az eső, s ez megakadályozta szavalásomat. Fönt, az osztályban kaptuk meg a bizit. Csak S. M. bukott el. (számtanból.) (Jellemző rá, hogy hamarabb elkéreckedett, nem tudom, milyen ürüggyel, mert M. azt mondta, moziba megy. Nadehát ezzel egyáltalán nem érdemes foglalkozni.(Egyébként, jut eszembe: nagy mozibarát lehetett, tényleg, emlékszem engem a Holnap már késő c. akkoriban bemutatott olasz film hősnőjéhez: Mirellához hasonlított mindig. )

Szóval ismét "kitűnő" vagyok, s 2 jutalomkönyvvel, s 1+1 oklevéllel gazdagabb. (Juj)

1957. junius 22. Szombat e. 3/4 10

Sajnos reggel már 1/2 8 kor fel kellett kelnem, mert 9-re hegedűórám volt, kedden lesz a vizsga, s ezért vasárnap és hétfőn is lesz óra. Bizony már a nyakamon van a vizsga, és élek azzal a jelszóval, hogy "jobb későn, mint soha". (Vagyis, ha eddig nem is gyakoroltam, most fogok.)

4-re V. Juci nénivel voltam próbálni. 5-kor meg (szintén a hegedűvel) a gimibe mentem zenekari próbára. A lépcső előtti ajtó be volt zárva, s nem láttam a láthatáron senkit, ezért haza felé indultam. A Páva utcánál voltam már, amikor megláttam P. J. Ildit, befelé ment, s azt mondta, hogy a próbára. Mit tehettem egyebet, visszafordultam, s mentem vele. Később utolért bennünket Nóra (a nővére, csellistánk) Nagyon kevesen voltunk, (csak 7-en), ezért nem próbáltunk, hanem holnap fogunk, az évzáró előtt, 3/4 8-tól.

Még mindig nagy rumliba' vagyunk, s épp ma jött Emese néni (énektanárnőm). Azért jött, mert holnap is el kell szavalnom azt a verset, amit a ballagáskor és a találkozón.

Teljesen nem tudták befejezni a falazást ill. a malterozást, mert nem gondoskodtak mészről. Amennyit malteroztak, még azt is azzal a mésszel csináltak, amit Anyu szerzett (jellemző! megáll az eszem...)

Este Á. elhozta a fényképet, nem lett valami jó. (már nem tudom pontosan melyik képről van szó, de mindig jót csinált... majd szkennelem...)

A rádiót sajnos nem tudtuk hallgatni, - pedig kabaré volt -. Többször el is aludt a villany, s a zivatar hamarosan meg is jött.

zsúr, szülinap, pakolás, gyakorlás, uti terv

1957. június 21. Péntek 1/2 6

Tegnap Kláriéknál zsúron voltam. ("Kláriék": K. anyukájával , annak férjével azaz nevelőapjával: a városi kórházigazgatóval, s annak első, - háborúban meghalt - feleségének anyukájával: Felice nénivel laktak az államosított egykori családi házunk nagyobb részében, abba a részbe került elvett előszobánk, egy kisebb szobával, melyet korábban albérletbe adtunk ki , külön mellékhelyiségel, folyosórésszel,- meg a "normális" feljáratunk ill. bejáratunk is. Egy melléklépcső maradt nekünk, a nagy házhoz épített egykori irodahelyiségeken keresztül - de mint ahogy mindjárt olvasható, épp ezen a napon csippentették le abból a részből meg a konyhánkat!... Egyébként a kórházigazgatónak meg a magánklinikáját államositották "el" .) Nem nagyon akartam elmenni (a zsúrra), mert K. főleg az osztálytársait hívta meg - vagyis negyedikeseket, (tehát jóval fiatalabbakat), de aztán csak elmentem. A fagylaltból alig ettem, (mert légcsőhurutom van), a csokoládéstorta nagyon finom volt, azon kívül tálaltak föl meggyes pitét és cseresznyét.

Jaj! Hát a legfontosabbról megfeledkeztem! Tegnap volt Anyu születésnapja. Egy fényképalbumot, cukorkát és csokoládét vettem. Szerettem volna még többet is, de Anyu azt mondta, hogy nincs semmire sem szüksége. Így aztán maradt 17Ft-om.

Nagy pakolásban vagyunk. A lenti lakók elvették a konyhánkat, és most azt ürítjük ki. Az előszobából (már ez se az eredeti, igazi! azt a fenti régiónkból vették el! l. fent., ez egy ablaktalan - igaz , üvegajtós -, kis előtér csak, ebből) vagyunk kénytelenek elfüggönyözni egy konyharészt. Szerencsére van kémyényjuk. (sic!)

Ma délelőtt voltam Varga Juci néninél a darabot próbálni. (Ő jobban kísér, mint Bné.) (Valamikor még ő tanította anyuékat is zongorázni, nekik még megvolt a Bősendorfer, ami aztán a háborúban eltűnt... sok mással. De mi ez apám Bor-i munkaszolgálatból "eltűnéséhez" képest! - Zongorázás helyett én már hegedülni tanultam, mert az a hangszer olcsóbb volt - na bumm. )

Hegedűórára menet nagyon megáztam, s ez a megázás ártott a hegedűnek is, a húrok megbolondultak, s most újakat kell feltenni. Egész más hangon szólt, mint máskor, úgyhogy rosszul ment a lecke.

Nagyon nagy öröm ért, mikor hazajöttem hegedűóráról. Feri bácsi (anyukám öccse) írt, hogy julius 2-án utazunk. 2-7-ig náluk leszünk Pesten, 7-21-ig pedig Balatonbogláron. Olyan boldog vagyok, hogy le sem tudom írni. Legszívesebben már csomagolnék, s utaznék is. Nagyon örülök mindkettő nyaralásnak, de talán a pestinek még jobban.