szerelem és zene és egy levél

1961. augusztus 18. Péntek este 1/2 9

Liszt: Szerelmi álmok... E csodálatosan szép zenemű árasztja el a szobát s a szívemet. Most, amikor hallom e zongoradarabot, melynek ihletője a szerelem, megerősödik bennem az az érzés, hogy a leggyönyörűbb dolog a világon a szerelem és a zene, a zene, amely a legnagyszerűbben tudja kifejezni az érzelmet, s így a szerelmet is. (A szerelemről már nemigen tudok nyilatkozni... de a zenéről, és épp Liszt Szerelmi álmokjáról, igen! - az új mobilomon ezt állítottam be csengőhangra, és amikor ki kellett cserélnem a készüléket, csak azt sajnáltam, hogy Liszt Szerelmi álmokja is velement... :)

De most nem azért vettem elő a naplóm, hogy áradozzak a szerelem és zene szépségéről, sokkal reálisabb cél hajtott, s ami most idekerül, nem is naplóba való. Laci bácsinak írt levelem - az az érzésem -, nem érkezik meg 25-ig. Svédországba, az új címét, még nem tudom. Ideírom a levelem másolatát (tapasztalatból), hátha szükségem lesz rám s itt biztos nem fog elkallódni. (Ez a levelem közelse olyan "remekmű", mint a már említett 6 íves.)

"Drága Laci bácsi!

Először is elnézést kérek, amiért ilyen csúnya, piros tintával írok, de nincs itthon kék, a töltőtollamat pedig nem találom., elkallódott valahogy a lakásban.

Nem is tetszik tudni elképzelni, mennyire megörültem Laci bácsi levelének, s hogy mennyire vártam azt. Minden nap elémentem a postásnak, nem tudtam várni türelmesen. Az újságcikknek külön is nagyon örültünk, csak sajnos nem tudjuk lefordíttatni, senki sem tud svédül Makón (de tán az egész országban lámpással kellene keresni azt, aki ismeri e nyelvet) - pedig nagyon érdekelne, mit tartalmaz az interjú. A fénykép viszont - szerencsére - nem szorul lefordításra. (Erről jut eszembe, meg tetszett-e kapni utolsóelőtti levelemhez mellékelt 3 db kis fényképet?)

Laci bácsi levelének tartalma több okból kifolyólag is - bizony egy kicsit elszomorított. Nagyon bánt (utólag), hogy megírtam a foghúzásomat, ami most már egész jelentéktelen dolognak tűnik. Szeretnék a fogammal kapcsolatban egy-két dolgot megírni (válaszként) Laci bácsi soraira.

(u.i. emlékszem, nagybátyám felháborodott hangú levelet irt arról, hogy egy 18 éves lánynak nem húzza ki a fogát rendes, normális fogorvos - hanem mindent elkövet a fog megmentéséért. Meg hogy nekünk, nem jók a fogaink, készüljek föl rá...)

Valóban, nem épp a legjobbaknak mondhatók a fogaim, s úgy látszik, ez öröklés, mert egészen kicsi korom óta ápolom és gondozom a fogaimat (rendszeresen mosom és rendszeresen járok a fogorvoshoz). Hogy nem épp a legjobbak a fogaim, ezen azt értem, hogy tömve vannak, de nincsenek elhanyagolva. Amit írtam elsősorban a zápfogakra vonatkoznak, azok a fogaim, amik beszéd vagy akár nevetés közben látszanak, szinte teljesen tökéletesek, sőt talán szépeknek is lehetne mondani, ha nem állnának egy picit előre.

Biztos únja Laci bácsi, de azért elmondom a kihúzott fogam történetét, s akkor talán nem is tetszik haragudni a foghúzás miatt.

A kérdéses fog a jobb felső 4-es (húzás szempontjából a legproblematikusabb, 2 hosszú gyökere miatt).Ezen a fogamon még a múlt év őszén keletkezett egy parányi lyuk. A fogorvos kezelni kezdte, de enem tudta betömni, mert rendületlenül fájt, ha hozzáért valami. Ez a fogorvos a télen elment katonai szolgálatra, (mellesleg megjegyzem: 23 éves, de nagyon jó szakember, és a gimibálon táncoltam is vele) A fogamat egy másik orvos vette kezelés alá. 4 injekciót adott be(!), u.i. gyökértömést akart csinálni. Fúrta a fogam, legalább 5 percig, aztán végülis megállapította, hogy nem tudja betömni, mert el vannak csavarodva a gyökerek (!), s hozzátette, hogy ki kell húzni a fogat. Már nyúlt is a fogó után, nekem azonban már épp elegem volt, felkeltem szépen a székből, (amilyen gyorsan csak tudtam) mondván, hogy majd eljövök máskor. (Persze az orvos rém dühös lett, és írt anyunak egy levelet!). Anyu viszont nekem adott igazat, mert egész estig teljesen el volt ferdülve a szám a (mint kitűnt: tévedésből) túladagolt injekció miatt. Hónapokig minden baj nélkül megvoltam a belül teljesen üres fogammal, míg egy szép napon letört az elülső része (mivel nagyon vékony volt). Ekkor viszont már nem volt más kiút, mint hogy kihúzassam. Elmentünk egy (privát) fogorvoshoz, aki szegény, nagyon sokat kínlódott, míg kihúzta.

Laci bácsira bízom, ki volt a "hibás"; az első, a második, harmadik fogorvos, vagy egyik sem, hanem én magam? Kíváncsi vagyok Laci bácsi véleményére.

Egyébként, hogy pontot tegyek a témára: Épp ma voltam a fogászaton; mintát vettek a fogpótláshoz (az elsőszámú fogorvos - visszajött) Nagyon sok lánynak van úgy pótolva a foga, ahogy nekem lesz, észre sem lehet venni a különbséget az igazi és a műfog között.

Az értesítőlapot a gyógyszer Vámhivatalba érkezéséről megkaptuk. Orvosi igazolást kell küldeni, s csak ezután kaphatjuk meg az orvosságot. Épp holnap kell Anyunak Szegedre menni felülvizsgálás céljából, s ez így épp kapóra jött. (Makón nincs idegorvos). Sajnos Anyu ismét nincs jól (kb. 1 hete) Az orvosságot nagyon szépen köszönjük, reméljük , hogy használni fog.

Nagyon kérem Laci bácsit, hogy tessék nekem elhinni, semmire nincs szükségem. Azt hiszem, már egyszer megírtam, hogy az ajándékokból áradó szeretet esik jól, de ezt a szeretetet egy-egy levélből is megkapom. Nem akarom fárasztani Laci bácsit ruhatáram leírásával, de rengeteg ruhám van, talán több is, mint kellene, és szépek, elegánsak, divatosak, csinosak a ruháim. Úgyhogy, ne tessék haragudni rám, de a kért ruhaméretet nem is küldöm. Talán (de hangsúlyozva a talán-t) egy körömcipőre lenne szükségem, u.i a gólyabálra van egy álomszép világossárga organdiruhám...)

(nem értem... ezt az egészet....!)

az "álomszép organdiruhámban" (az udvarunkon) (egyébként ezt is rokonoktól kaptam, csak az anyaiaktól s Kanadából, s anyu szabta át, a valószínűtlenül karcsú derekamra)